1 | Megszólalt erre Jézus, és ismét példázatokban beszélt hozzájuk: |
2 | "Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. |
3 | Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. |
4 | Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre! |
5 | De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. |
6 | A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. |
7 | Ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. |
8 | Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. |
9 | Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre. |
10 | Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. |
11 | Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve; |
12 | így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott. |
13 | Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. |
14 | Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak." |
15 | Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy szóval csalják tőrbe. |
16 | Elküldték tehát hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: "Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét. |
17 | Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?" |
18 | Jézus felismerve gonoszságukat, így szólt: "Mit kísértetek engem, képmutatók? |
19 | Mutassatok nekem egy adópénzt!" Azok odavittek neki egy dénárt. |
20 | Jézus megkérdezte tőlük: "Kié ez a kép és ez a felirat?" |
21 | "A császáré" - felelték. Jézus erre kijelentette: "Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené." |
22 | Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, otthagyták őt, és eltávoztak. |
23 | Azon a napon szadduceusok is mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt: |
24 | "Mester! Ezt mondta Mózes: ha valaki meghal, és nem marad fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének. |
25 | Volt nálunk hét testvér: az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, feleségét testvérére hagyta. |
26 | Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymásután mind a hét. |
27 | Végül aztán meghalt az asszony is. |
28 | A feltámadáskor tehát kinek a felesége lesz az asszony a hét közül, hiszen mindegyiknek a felesége volt?" |
29 | Jézus így válaszolt nekik: "Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát. |
30 | Mert a feltámadáskor nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. |
31 | A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek: |
32 | Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene? Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké." |
33 | Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán. |
34 | Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, köréje gyűltek. |
35 | Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: |
36 | "Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?" |
37 | Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. |
38 | Ez az első és a nagy parancsolat. |
39 | A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. |
40 | E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták." |
41 | Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus: |
42 | "Mi a véleményetek a Krisztusról? Kinek a fia?" Ezt felelték: "Dávidé." |
43 | Majd újabb kérdést tett fel nekik: "Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által Urának, amikor ezt mondja: |
44 | Így szól az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet. |
45 | Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, miképpen lehet a Fia?" |
46 | De senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt többé senki attól a naptól fogva. |