| 1 | Jákób látta, hogy Egyiptomban van gabona és azt mondta Jákób a fiainak: Mit néztek egymásra? |
| 2 | Majd ezt mondta: Hallottam, hogy Egyiptomban van gabona, menjetek el, és vásároljatok ott gabonát, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg! |
| 3 | Elment tehát József tíz bátyja, hogy gabonát vásároljanak Egyiptomban. |
| 4 | De Benjámint, József öccsét nem küldte el Jákób a bátyjaival, mert azt gondolta, hogy szerencsétlenség éri. |
| 5 | Így mentek el Izráel fiai másokkal együtt, akik gabonát vásárolni mentek, mert éhínség volt Kánaán földjén. |
| 6 | József az egész ország kormányzója volt, ő árulta a gabonát a föld minden népének. Amikor József bátyjai megérkeztek, arccal a földre borultak előtte. |
| 7 | Amint József meglátta bátyjait, azonnal megismerte őket, de ő nem ismertette meg magát, és keményen beszélt velük. Megkérdezte őket: Honnan jöttetek? Ők így feleltek: Kánaán földjéről jöttünk élelmet vásárolni. |
| 8 | József tehát megismerte a testvéreit, de azok nem ismerték meg őt. |
| 9 | Ekkor József visszaemlékezett az álmokra, amelyeket róluk álmodott, és ezt mondta nekik: Kémek vagytok, azért jöttetek, hogy az ország védtelen részeit megszemléljétek. |
| 10 | De azok így feleltek neki: Nem uram, élelmet vásárolni jöttek a te szolgáid. |
| 11 | Mindnyájan egy ember fiai vagyunk. Becsületesek vagyunk, sohasem voltak kémek a te szolgáid. |
| 12 | Ő azonban ezt mondta nekik: Nem úgy van! Bizony azért jöttetek, hogy az ország védtelen részeit megszemléljétek! |
| 13 | Azok így feleltek: Tizenketten voltak a te szolgáid, testvérek vagyunk mi, egy embernek a fiai Kánaán földjén. A legkisebb most apánknál van, egyikünk pedig nincs meg. |
| 14 | De József ezt mondta nekik: Úgy van, ahogyan mondtam nektek, kémek vagytok! |
| 15 | Ezzel teszlek titeket próbára: a fáraó életére esküszöm, hogy nem távoztok innen, amíg ide nem jön a legkisebb testvéretek! |
| 16 | Küldjetek el magatok közül egyet, hogy hozza ide a testvéreteket, ti pedig fogságban maradtok. Így teszem próbára, igazat beszéltek-e. Mert ha nem, a fáraó életére esküszöm, hogy kémek vagytok! |
| 17 | És őrizetben tartotta őket három napig. |
| 18 | Harmadnap ezt mondta nekik József: Ezt tegyétek, ha élni akartok! Hiszen én is félem az Istent! |
| 19 | Ha becsületesek vagytok, maradjon fogságban egyik testvéretek a börtönben, ti pedig menjetek, vigyetek gabonát házatok éhező népének. |
| 20 | Hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket, akkor elhiszem, amit mondotok, és nem fogtok meghalni. És úgy cselekedtek. |
| 21 | De így beszéltek egymás közt: Bizony, a testvérünkért bűnhődünk most, mert láttuk az ő nyomorúságát, amikor könyörgött nekünk, de nem hallgattunk rá. Emiatt ért utol bennünket ez a nyomorúság. |
| 22 | Rúben megszólalt, és ezt mondta nekik: Megmondtam nektek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok rám, és most az ő vérét keresik rajtunk. |
| 23 | Nem tudták, hogy József érti őket, mert tolmács volt közöttük. |
| 24 | Ő pedig elfordult tőlük és sírt. Majd hozzájuk fordult, és beszélt velük. Azután kivétette közülük Simeont, és szemük láttára megkötöztette. |
| 25 | Akkor megparancsolta József, hogy töltsék meg a zsákjaikat gabonával, de mindegyiknek a pénzét tegyék vissza a zsákjába, és adjanak nekik útravalót. Így cselekedtek velük. |
| 26 | Ők pedig föltették gabonájukat a szamarakra, és elmentek. |
| 27 | Az egyik kinyitotta a zsákját, hogy abrakot adjon szamarának az éjjeli szálláson, és meglátta, hogy pénze a zsák szájában van. |
| 28 | Ezt mondta testvéreinek: Visszakerült a pénzem! Itt van a zsákomban! Ekkor oda lett a bátorságuk, és remegve mondták egymásnak: Mit cselekedett velünk az Isten?! |
| 29 | Amikor megérkeztek apjukhoz, Jákóbhoz Kánaán földjére, elmondták neki mindazt, ami velük történt: |
| 30 | Egy ember, annak az országnak az ura, keményen beszélt hozzánk, és úgy bánt velünk, mintha kémkedni akartunk volna az országban. |
| 31 | De mi ezt mondtuk neki: Becsületesek vagyunk, soha nem voltunk kémek. |
| 32 | Tizenketten voltunk testvérek, apánknak fiai, de egyikünk nincs meg, a legkisebb pedig apánknál van Kánaán földjén. |
| 33 | Akkor ezt mondta nekünk az az ember, annak az országnak az ura: Erről tudom meg, hogy becsületesek vagytok-e: Egyik testvéreteket hagyjátok nálam, menjetek el, és vigyetek gabonát házatok éhező népének, |
| 34 | azután hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket! Akkor tudni fogom, hogy nem kémek vagytok, hanem becsületes emberek, visszaadom a testvéreteket, és szabadon járhattok az országban. |
| 35 | Mikor aztán a zsákjaikat kiürítették, hát mindegyiknek a pénzes zacskója ott volt a zsákjában. Amikor pénzes zacskóikat meglátták, apjukkal együtt megijedtek. |
| 36 | Apjuk, Jákób ezt mondta nekik: Elveszitek tőlem gyermekeimet! József nincs meg, Simeon sincs meg, és még Benjámint is elviszitek? Engem sújt mindez! |
| 37 | Ekkor Rúben azt mondta apjának: Az én két fiamat öld meg, ha nem hozom őt vissza! Bízd csak rám, és visszahozom! |
| 38 | De Jákób így felelt: Nem mehet el veletek a fiam, hiszen a bátyja meghalt, és ő egyedül maradt meg. Ha szerencsétlenség éri az úton, amelyre indultok, akkor a bánat miatt juttatjátok ősz fejemet a halottak hazájába. |
