| 1 | Jákób hívatta fiait, és ezt mondta: Gyűljetek össze, hadd mondjam el, mi történik veletek a messze jövőben! |
| 2 | Gyűljetek egybe, hallgassatok meg, Jákób fiai! Hallgassatok atyátokra, Izráelre! |
| 3 | Rúben, te vagy elsőszülöttem, erőm, férfierőm első termése, kiválóan hatalmas, kiválóan erős. |
| 4 | Kiáradtál mint a víz, nem maradsz az első, mert atyád ágyába léptél, akkor meggyaláztál, nyoszolyámba léptél. |
| 5 | Simeon és Lévi testvérek, erőszak eszközei a fegyvereik. |
| 6 | Közösségükbe ne menj, lelkem, gyülekezetükkel ne egyesülj, dicsőségem! Mert embert öltek haragjukban, kedvtelésükben bikát bénítottak. |
| 7 | Átkozott haragjuk, mert erőszakos, és dühöngésük, mert elkeseredett. Szétosztom őket Jákóbban, elszélesztem Izráelben. |
| 8 | Júda, téged magasztalnak testvéreid. Kezed ellenségeid nyakán lesz, leborulnak előtted atyádnak fiai. |
| 9 | Fiatal oroszlán vagy, Júda, prédától lettél naggyá, fiam! Lehevert, elnyújtózott, mint a hím oroszlán, vagy a nőstény oroszlán – ki merné fölkelteni?! |
| 10 | Nem távozik Júdából a jogar, sem a kormánypálca térdei közül, míg eljő Siló, akinek engednek a népek. |
| 11 | Szőlőtőhöz köti szamarát, nemes tőkéhez szamárcsíkaját. Ruháját borban mossa, köntösét a szőlő vérében. |
| 12 | Szemei bornál ragyogóbbak, fogai tejnél fehérebbek. |
| 13 | Zebulon a tengerpart felé lakik, a hajók kikötője felé, s oldala Szidónnal határos. |
| 14 | Issakár nagy csontú szamár, az aklok között heverész. |
| 15 | De látva, mily jó a nyugalom, és mily szép a föld, teher alá hajtja vállát, és robotos szolgává lesz. |
| 16 | Dán ítéli a maga népét, mint Izráel bármely törzse. |
| 17 | Dán kígyó lesz az úton, vipera az ösvényen, a ló csüdjébe harap, és lovasa hanyatt esik. |
| 18 | Szabadításodra várok, URam! |
| 19 | Gádot martalócok marják, de ő a sarkukba mar! |
| 20 | Ásér kenyere kövér, királyi csemegéket ad. |
| 21 | Naftáli gyors lábú szarvasünő, szép szavakat hallat. |
| 22 | Termő fa ága József, termő fa ága forrás mellett, ágai átnyúlnak a kőfalon. |
| 23 | Ezért keserítik, nyilazzák, kergetik az íjászok. |
| 24 | De mozdulatlan marad íja, feszülnek izmos kezei Jákób erősségének kezétől, onnan, Izráel pásztorától, kősziklájától, |
| 25 | atyád Istenétől, ki megsegít téged, a Mindenhatótól, aki megáld téged az ég áldásával felülről, a lent elterülő mélység áldásaival, az emlők és anyaméh áldásaival. |
| 26 | Atyád áldásai erősebbek az örök hegyek áldásainál, az örök halmok gyönyörűségénél. Szálljanak József fejére, a testvérek közt megszenteltnek fejére. |
| 27 | Benjámin ragadozó farkas, reggel zsákmányt eszik, este prédát oszt. |
| 28 | Ez Izráel tizenkét törzse. Ezt mondta el nekik apjuk, amikor megáldotta őket; mindegyiket a ráillő áldással áldotta meg. |
| 29 | Azután parancsot adott nekik, és ezt mondta: Ha majd elődeim mellé kerülök, atyáim mellé temessetek, a hettita Efrón mezején levő barlangba. |
| 30 | Abba a barlangba, amely Kánaán földjén van, Mamréval szemben, a makpélai mezőn, amelyet Ábrahám vett meg a mezővel együtt a hettita Efróntól, sírhelynek való birtokul. |
| 31 | Oda temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát, oda temették el Izsákot és feleségét, Rebekát, oda temettem el Leát is. |
| 32 | A hettitáktól megvett tulajdon az a mező és a rajta levő barlang. |
| 33 | Amikor befejezte Jákób a fiainak szóló parancsokat, felhúzta lábait az ágyra, azután elhunyt, és elődei mellé került. |
