| 1 | Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái; megszűnt esni az eső az égből. |
| 2 | Azután a víz egyre jobban visszahúzódott a földről, és százötven nap múlva leapadt a víz. |
| 3 | A bárka pedig a hetedik hónap tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát-hegységben. |
| 4 | A víz állandóan fogyott a tizedik hónapig. A tizedik hónap első napján láthatókká váltak a hegyek csúcsai. |
| 5 | Negyven nap múlva kinyitotta Nóé a bárka ablakát, amelyet csinált, |
| 6 | és kiengedett egy hollót. Az újra meg újra kirepült, meg visszatért, amíg föl nem száradt a víz a földről. |
| 7 | Kiengedett egy galambot is, hogy lássa: vajon leapadt-e a víz a föld színéről. |
| 8 | De a galamb nem talált helyet a lábának, hogy leszállhasson, ezért visszatért hozzá a bárkába, mert víz borította az egész föld színét. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta és bevette magához a bárkába. |
| 9 | Várakozott még újabb hét napig, és ismét kiengedte a galambot a bárkából. |
| 10 | Estére megjött hozzá a galamb, és ekkor már egy leszakított olajfalevél volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy a víz leapadt a földről. |
| 11 | Várakozott még újabb hét napig, és kiengedte a galambot, de az már nem tért vissza hozzá. |
| 12 | A hatszázegyedik esztendőben, az első hónap első napjára fölszikkadt a víz a földről. |
| 13 | A hatszázegyedik esztendőben, az első hónap első napjára fölszikkadt a víz a földről. Ekkor Nóé eltávolította a bárka födelét, és látta, hogy már megszikkadt a föld színe. |
| 14 | A második hónap huszonhetedik napjára megszáradt a föld. |
| 15 | Ekkor így szólt Isten Nóéhoz: |
| 16 | Jöjj ki a bárkából feleségeddel, fiaiddal és fiaid feleségeivel együtt! |
| 17 | Mindenféle élőlényt, amely csak veled van: madarat, állatot és minden földi csúszómászót hozz ki magaddal, hadd nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön! |
| 18 | Kijött tehát Nóé fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel együtt. |
| 19 | Minden élőlény, minden csúszómászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, csoportonként kijött a bárkából. |
| 20 | Azután oltárt épített Nóé az Úrnak, és vett minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és égőáldozatokat mutatott be az oltáron. |
| 21 | Amikor az Úr megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az Úr: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem. |
| 22 | Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka. |
