| 1 | A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem. |
| 2 | Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. |
| 3 | Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. |
| 4 | Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam. |
| 5 | Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. |
| 6 | Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. |
| 7 | Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? |
| 8 | Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. |
| 9 | Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, |
| 10 | kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. |
| 11 | Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: |
| 12 | a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság. |
| 13 | Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. |
| 14 | Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. |
| 15 | Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. |
| 16 | Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. |
| 17 | Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! |
| 18 | Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok. |
| 19 | Bár megölnéd, Istenem, a bűnöst, és távoznának tőlem a vérontó emberek! |
| 20 | Akik csalárdul beszélnek rólad, ellenségeid, hazugul mondják ki nevedet. |
| 21 | Ne gyűlöljem-e gyűlölőidet, URam? Ne utáljam-e támadóidat? |
| 22 | Határtalan gyűlölettel gyűlölöm őket, hiszen nekem is ellenségeimmé lettek. |
| 23 | Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! |
| 24 | Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján! |
