| 1 | Dávid zsoltára. Hozzád kiáltok, URam, siess segítségemre, figyelj szavamra, ha kiáltok hozzád! |
| 2 | Jusson eléd imádságom, mint illatáldozat, imára emelt kezem, mint esti áldozat! |
| 3 | URam, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását! |
| 4 | Ne engedd, hogy szívem rosszra hajoljon, hogy bűnös dolgot műveljek a gonosztevőkkel együtt; finom falatjaikból nem akarok enni. |
| 5 | Ha igaz ver engem, szeretetből van az. Olaj a fejemnek még a feddése is. Akik pedig gonoszságban élnek, azokért még imádkozom is. |
| 6 | És ha majd bíráik a sziklafalon letaszítják őket, akkor értik meg, milyen szépek voltak mondásaim. |
| 7 | Mint amikor barázdát hasítanak a földön, úgy szórják csontjaikat a sír szájába. |
| 8 | De én rád tekintek, én Uram, URam! Hozzád menekülök, ne vedd el életemet! |
| 9 | Őrizz meg a tőrtől, amelyet nekem vetettek, a gonosztevők csapdáitól! |
| 10 | A bűnösök beleesnek saját hálójukba, én pedig elkerülöm azt. |
