| 1 | Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, |
| 2 | hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. |
| 3 | Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. |
| 4 | Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. |
| 5 | Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. |
| 6 | Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. |
| 7 | Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: "Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? |
| 8 | Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén: |
| 9 | pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, |
| 10 | Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, |
| 11 | zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól." |
| 12 | Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: "Mi akar ez lenni?" |
| 13 | Mások azonban gúnyolódva mondták: "Édes bortól részegedtek meg." |
| 14 | Ekkor előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk: "Zsidó férfiak, és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek ezt tudomásul, és figyeljetek szavaimra! |
| 15 | Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van. |
| 16 | Hanem ez az, amiről Jóel így prófétált: |
| 17 | Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak, |
| 18 | még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak. |
| 19 | És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelleget. |
| 20 | A nap sötétté válik, és a hold vérré, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja. |
| 21 | Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. |
| 22 | Izráelita férfiak, halljátok meg ezeket az igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok, |
| 23 | azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek. |
| 24 | De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt. |
| 25 | Mert ezt mondja róla Dávid: Láttam az Urat magam előtt mindenkor, mert jobbom felől van, hogy meg ne inogjak. |
| 26 | Azért vidult fel a szívem, és ujjongott fel a nyelvem, még testem is reménységben fog nyugodni, |
| 27 | mert nem hagyod lelkemet a halottak birodalmában, azt sem engeded, hogy Szented elmúlást lásson. |
| 28 | Megismertetted velem az élet útjait, betöltesz engem örvendezéssel a te orcád előtt. |
| 29 | Atyámfiai, férfiak! Nyíltan megmondhatom nektek ősatyánkról, Dávidról, hogy meghalt, és eltemették, sírja is nálunk van mindmáig. |
| 30 | De próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára; |
| 31 | ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a halottak birodalmában, és teste sem lát elmúlást. |
| 32 | Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk. |
| 33 | Miután tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is. |
| 34 | Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra, |
| 35 | amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem. |
| 36 | Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek." |
| 37 | Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: "Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?" |
| 38 | Péter így válaszolt: "Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. |
| 39 | Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk." |
| 40 | Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: "Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!" |
| 41 | Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. |
| 42 | Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. |
| 43 | Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. |
| 44 | Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. |
| 45 | Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. |
| 46 | Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; |
| 47 | dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel. |
