| 1 | Egyszer eljöttek hozzám Izráel vénei közül néhányan, és leültek előttem. |
| 2 | Akkor így szólt hozzám az ÚR igéje: |
| 3 | Emberfia! Ezek az emberek szívükbe fogadták bálványaikat, és azon jár az eszük, ami bűnbe viszi őket. Engedjem, hogy ezek kérdezgessenek engem? |
| 4 | Ezért beszélj velük, és ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Ha valaki Izráel házából úgy megy a prófétához, hogy a szívébe fogadja bálványait, és azon jár az esze, ami bűnbe viszi őt, annak én, az ÚR, fogok válaszolni a sok bálványmiatt. |
| 5 | Mert megragadom Izráel házának a szívét, mindazokét, akik elidegenedtek tőlem bálványaik kedvéért. |
| 6 | Ezért mondd Izráel házának: Így szól az én Uram, az ÚR: Térjetek meg, forduljatok el bálványaitoktól, rá se nézzetek utálatos dolgaitokra! |
| 7 | Mert ha valaki Izráel házából és az Izráelben lakó jövevények közül elidegenedik tőlem, szívébe fogadja a bálványokat, azon jár az esze, ami őt bűnbe viszi, és úgy megy a prófétához azért, hogy megkérdezzen engem, annak én, az ÚR, fogok válaszolni. |
| 8 | Szembefordulok az ilyen emberrel, intő példává teszem, és kiirtom népem közül. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. |
| 9 | Ha azt a prófétát rászedik, és kijelentést ad, én, az ÚR, hagyom, hogy rászedjék azt a prófétát, de majd kinyújtom a kezem ellene, és kipusztítom népemből, Izráelből. |
| 10 | A próféta éppen olyan bűnös, mint aki megkérdezte. Bűnhődni fognak bűnükért, |
| 11 | hogy többé ne tévelyedjék el tőlem Izráel háza, és ne tegyék magukat tisztátalanná semmiféle vétkükkel. Akkor majd az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek - így szól az én URam, az ÚR. |
| 12 | Majd így szólt hozzám az ÚR igéje: |
| 13 | Emberfia! Ha egy ország vétkezik ellenem, hűtlenséget követ el, én pedig kinyújtom a kezemet ellene, eltöröm a kenyér botját, és éhínséget bocsátok rá, hogy kiirtsak belőle embert és állatot, |
| 14 | akkor még ha ott volna is ez a három férfi, Noé, Dániel és Jób, ők is csak magukat menthetnék meg igazságukkal - így szól az én URam, az ÚR. |
| 15 | Ha állatokat bocsátok az országra, hogy néptelenné tegyék, és az pusztává legyen, ahol senki sem jár a vadállatok miatt, |
| 16 | és ott volna az a három férfi, életemre mondom - így szól az én Uram, az ÚR -, hogy sem fiaikat, sem leányaikat nem menthetnék meg, csak magukat menthetnék meg, az ország pedig pusztává lenne |
| 17 | Vagy ha fegyvert hozok arra az országra, és azt mondom, hogy fegyver járja végig az országot, mert ki akarok belőle irtani embert és állatot, |
| 18 | és az a három férfi ott volna, életemre mondom - így szól az én URam, az ÚR -, hogy sem fiaikat, sem leányaikat nem menthetnék meg, hanem csak magukat menthetnék meg! |
| 19 | Vagy ha dögvészt bocsátok arra az országra, és vérbe borítom haragomban, hogy kiirtsak belőle embert és állatot, |
| 20 | és ott volna Nóé, Dániel és Jób: életemre mondom - így szól az én Uram, az ÚR -, sem a fiukat, sem a lányukat nem menthetnék meg, csak magukat menthetnék meg igazságukkal |
| 21 | De így szól az én Uram, az ÚR: Ha rábocsátom is Jeruzsálemre ezt a négy veszedelmes ítéletet, a fegyvert, az éhínséget, a vadállatokat és a dögvészt, hogy kiirtsak belőle embert és állatot, |
| 22 | mégis marad ott, aki megmenekül: fiúk és leányok, akik kijutnak onnan. Ők majd eljönnek hozzátok, és ti meglátjátok életüket és tetteiket, és vigasztalást találtok a veszedelem ellenére, amelyet Jeruzsálemre hoztam, mindazok ellenére, amiket ráhozta |
| 23 | Megvigasztalnak benneteket, amikor látjátok életüket és tetteiket. Akkor majd megtudjátok, hogy nem hiába tettem mindazt, amit tettem vele - így szól az én Uram, az ÚR. |
