| 1 | Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, |
| 2 | ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. |
| 3 | Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. |
| 4 | Annyival feljebbvaló az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk. |
| 5 | Mert az angyalok közül kinek mondta valaha: "Fiam vagy te, ma nemzettelek téged!" majd: "Atyjává leszek, és ő Fiammá lesz." |
| 6 | Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: "Imádja őt az Isten minden angyala!" |
| 7 | És az angyalokról ugyan ezt mondja: "Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává", |
| 8 | de a Fiúról így szól: "A te trónusod örökké megáll, ó Isten, és királyi pálcád az igazság pálcája. |
| 9 | Szeretted az igazságot, és gyűlölted a gonoszságot: ezért kent fel téged az Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé." |
| 10 | "Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég. |
| 11 | Azok elpusztulnak, de te megmaradsz, és azok mind elavulnak, mint a ruha, |
| 12 | és összegöngyölíted őket, mint egy palástot, és mint a ruha, elváltoznak; te pedig ugyanaz maradsz; és esztendeid nem fogynak el." |
| 13 | Az angyalok közül kinek mondta valaha: "Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem." |
| 14 | Vajon ezek nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget? |
