| 1 | Ha Efraim megszólalt, mindenki rettegett, naggyá lett Izráelben. De vétkezett a Baallal, ezért halál vár rá. |
| 2 | Most is tovább vétkeznek, istenszobrot csináltak maguknak, ezüstbálványokat a maguk esze szerint: mesterember készítménye ez mind. Azt mondják: Ezeknek áldozzatok! Emberek borjúkat csókolgatnak! |
| 3 | Azért olyanok lesznek, mint a reggeli felhő és mint a korán eltűnő harmat, mint a szérűről elsodort polyva és mint a kémény füstje. |
| 4 | De én, az ÚR, vagyok a te Istened Egyiptom óta. Nem ismerhetsz rajtam kívül Istent, nincs más szabadító, csak én. |
| 5 | Én gondoskodtam rólad a pusztában, a kiszikkadt földön. |
| 6 | Ha volt legelőjük, jóllaktak, jóllaktak és fölfuvalkodtak, ezért elfeledtek engem. |
| 7 | Úgy bánok velük, mint az oroszlán, párducként lesek rájuk az úton. |
| 8 | Rájuk támadok, mint a kölykét vesztett medve, és föltépem a mellkasukat. Felfalom őket, mint egy nőstény oroszlán, mezei vad szaggatja szét őket. |
| 9 | Az vitt romlásba téged, Izráel, hogy ellenem, segítőd ellen lázadtál. |
| 10 | Hol van királyod? Szabadítsa meg városaidat! Hol vannak bíráid? Hiszen te mondtad: Adj nekem királyt és vezéreket! |
| 11 | Adok én neked királyt, de haragomban, el is veszem felindulásomban. |
| 12 | Össze van gyűjtve Efraim bűne, el van téve a vétke. |
| 13 | Szülési fájdalmak jönnek, de idétlen a gyermek; nem tud idejében kijönni az anyaméhből. |
| 14 | Kiváltom őket a holtak hazájából, megváltom őket a haláltól. Hol van a tövised, halál? Hol a fullánkod, holtak hazája? Nincs bennem megbánás! |
| 15 | Bár ő a legvirágzóbb testvérei között, majd jön a keleti szél, az ÚR szele, mely a puszta felől támad, kiszárítja kútját, elapasztja forrását, megfosztja kincseitől, minden drágaságától. |
| 16 | |
