| 1 | Ezt az igét kapta látomásban Ézsaiás, Ámóc fia Júdáról és Jeruzsálemről: |
| 2 | Az utolsó napokban szilárdan fog állni az ÚR házának hegye a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül, és özönlik hozzá valamennyi nép. |
| 3 | Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az ÚR hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket utaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás, és az ÚR igéje Jeruzsálemből. |
| 4 | Ítéletet tart a nemzetek fölött, megfenyíti a sok népet. Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul. |
| 5 | Jákób háza, jöjjetek, járjunk az ÚR világosságában! |
| 6 | Eltaszítottad népedet, Jákób házát, mert tele vannak keleti szokásokkal, jelmagyarázókkal, mint a filiszteusok, és idegenekkel barátkoznak. |
| 7 | Tele van az ország ezüsttel, arannyal, kincseinek se szeri, se száma. Tele van az ország lovakkal, harci kocsijainak se szeri, se száma. |
| 8 | Tele van az ország bálványokkal, kezeik csinálmánya előtt borulnak le, amit ujjaikkal csináltak. |
| 9 | Ezért meg kell hajolnia az embernek, meg kell alázkodnia a halandónak, és te nem bocsátasz meg nekik. |
| 10 | Menj a sziklák közé, rejtőzz a porba az ÚR félelmes fensége és méltósága elől! |
| 11 | Megalázza a kevély tekintetű embert, a halandók nagyságát porba hajtja. Csak az ÚR magasztaltatik föl azon a napon. |
| 12 | Mert jön a Seregek URának napja minden kevély és magas ellen, mindenki ellen, aki nagyra tartja magát, de majd megalázott lesz; |
| 13 | a Libánon minden cédrusa ellen, amelyek magasra emelkednek, Básán minden tölgyfája ellen; |
| 14 | minden magas hegy ellen és minden kiemelkedő halom ellen, |
| 15 | minden büszke torony ellen és minden erős vár ellen, |
| 16 | minden Tarsís-hajó ellen és minden gyönyörű gálya ellen. |
| 17 | Porba hajtja az ember büszkeségét, és megalázza a halandók nagyságát. Csak az ÚR magasztaltatik föl azon a napon. |
| 18 | A bálványok pedig semmivé lesznek egészen. |
| 19 | Bebújnak majd a sziklabarlangokba és a föld repedéseibe az ÚR félelmes fensége és méltósága elől, amikor fölkel, hogy megrémítse a földet. |
| 20 | Azon a napon odadobja az ember a vakondoknak és denevéreknek ezüst és arany bálványait, amelyeket azért csinált, hogy leboruljon előttük. |
| 21 | Bebújnak a sziklák szakadékaiba és a kőszálak hasadékaiba az ÚR félelmes fensége és méltósága elől, amikor fölkel, hogy megrémítse a földet. |
| 22 | Ne bízzatok az emberben, hiszen csak lehelet van az orrában: mire lehet hát becsülni? |
