| 1 | Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából. |
| 2 | Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és megtörölte a lábát a hajával: az ő testvére, Lázár volt a beteg. |
| 3 | A nővérei megüzenték Jézusnak: "Uram, íme, akit szeretsz, beteg." |
| 4 | Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: "Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia." |
| 5 | Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt. |
| 6 | Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig azon a helyen maradt, ahol volt, |
| 7 | de azután így szólt tanítványaihoz: "Menjünk ismét Júdeába!" |
| 8 | A tanítványok ezt mondták neki: "Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?" |
| 9 | Jézus így válaszolt: "Nem tizenkét órája van-e a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát, |
| 10 | de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága." |
| 11 | Ezeket mondta nekik, és azután hozzátette: "Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem." |
| 12 | A tanítványok ezt felelték rá: "Uram, ha elaludt, meggyógyul." |
| 13 | Pedig Jézus a haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól. |
| 14 | Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: "Lázár meghalt, |
| 15 | és örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!" |
| 16 | Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak: "Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele." |
| 17 | Amikor aztán Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van. |
| 18 | Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez, |
| 19 | ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. |
| 20 | Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt. |
| 21 | Márta ekkor így szólt Jézushoz: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. |
| 22 | De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten." |
| 23 | Jézus ezt mondta neki: "Feltámad a testvéred!" |
| 24 | Márta így válaszolt: "Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon." |
| 25 | Jézus ekkor ezt mondta neki: "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; |
| 26 | és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?" |
| 27 | Márta így felelt: "Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba." |
| 28 | Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: "A Mester itt van, és hív téged." |
| 29 | Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá. |
| 30 | De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen tartózkodott, ahol Márta találkozott vele. |
| 31 | A zsidók, akik vele voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy Mária hirtelen felállt, és kiment. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, hogy a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon. |
| 32 | Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem." |
| 33 | Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, megrendült lelkében és háborgott, |
| 34 | és megkérdezte: "Hova helyeztétek őt?" Azt felelték: "Uram, jöjj és lásd meg!" |
| 35 | Jézus könnyekre fakadt. |
| 36 | A zsidók ezt mondták: "Íme, mennyire szerette!" |
| 37 | Közülük néhányan pedig így szóltak: "Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?" |
| 38 | Jézus - még mindig mélyen megindulva - a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta. |
| 39 | Jézus így szólt: "Vegyétek el a követ." Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: "Uram, már szaga van, hiszen negyednapos." |
| 40 | Jézus azonban ezt mondta neki: "Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?" |
| 41 | Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. |
| 42 | Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem." |
| 43 | Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: "Lázár, jöjj ki!" |
| 44 | És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: "Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!" |
| 45 | Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett. |
| 46 | Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, miket tett Jézus. |
| 47 | Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: "Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz. |
| 48 | Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is." |
| 49 | Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: "Ti nem értetek semmit. |
| 50 | Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen." |
| 51 | Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért; |
| 52 | és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. |
| 53 | Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt. |
| 54 | Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodott a tanítványaival. |
| 55 | Közeledett a zsidók húsvétja, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe húsvét előtt, hogy megtisztuljanak. |
| 56 | Keresték Jézust és a templomban megállva így tanakodtak egymás között: "Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre?" |
| 57 | A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák. |
