| 1 | Ezek után az Úr szolgálatba állított másokat is, hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni készült. |
| 2 | Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába. |
| 3 | Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. |
| 4 | Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Útközben ne is köszöntsetek senkit. |
| 5 | Ha azonban egy házba beléptek, legelőször ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak! |
| 6 | Ha ott a békesség fia lakozik, megnyugszik rajta a békességetek, ha pedig nem, reátok száll vissza. |
| 7 | Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek, igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. |
| 8 | Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek. |
| 9 | Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített az Isten országa. |
| 10 | Ha pedig bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak az utcáira, és mondjátok ezt: |
| 11 | Leverjük még a port is, amely városotokból lábunkra tapadt, de tudjátok meg, hogy közel jött az Isten országa. |
| 12 | Mondom nektek: Sodomának elviselhetőbb sorsa lesz azon a napon, mint annak a városnak." |
| 13 | "Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, zsákban és hamuban ülve régen megtértek volna. |
| 14 | De Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítéletkor, mint nektek. |
| 15 | Te is, Kapernaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig fogsz levettetni!" |
| 16 | "Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem." |
| 17 | Mikor a hetvenkét tanítvány visszatért, örömmel jelentette: "Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre!" |
| 18 | Ő pedig ezt mondta nekik: "Láttam a Sátánt villámként leesni az égből. |
| 19 | Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek. |
| 20 | De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben." |
| 21 | Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: "Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura azért, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Igen, Atyám, így láttad jónak. |
| 22 | Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni." |
| 23 | Tanítványaihoz fordult, és nekik külön ezt mondta: "Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. |
| 24 | Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna meglátni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg." |
| 25 | Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: "Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" |
| 26 | Ő pedig ezt mondta neki: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?" |
| 27 | Ő pedig így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat." |
| 28 | Jézus ezt mondta neki: "Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz." |
| 29 | Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: "De ki a felebarátom?" |
| 30 | Válaszul Jézus ezt mondta neki: "Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. |
| 31 | Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. |
| 32 | Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. |
| 33 | Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; |
| 34 | odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. |
| 35 | Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. |
| 36 | Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?" |
| 37 | Ő így felelt: "Az, aki irgalmas volt hozzá." Jézus erre ezt mondta neki: "Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj." |
| 38 | Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta. |
| 39 | Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. |
| 40 | Márta pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal. Ezért előállt Márta, és így szólt: "Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!" |
| 41 | Az Úr azonban így felelt neki: "Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, |
| 42 | pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle." |
