| 1 | Fiam, őrizd meg szavaimat, és zárd magadba parancsaimat! |
| 2 | Tartsd meg parancsaimat, hogy élj, tanításomat őrizd, mint a szemed fényét! |
| 3 | Kösd ujjaidra, írd föl szíved táblájára! |
| 4 | Mondd a bölcsességnek, hogy a nővéred, és az értelmet nevezd jó ismerősödnek, |
| 5 | hogy megőrizzen a más feleségétől és a hízelgő szavú idegen nőtől. |
| 6 | Mert házamnak az ablakán, a rácson át kinéztem, |
| 7 | és láttam a tapasztalatlanok között, észrevettem a fiúk között egy esztelen ifjút. |
| 8 | Az utcán járkált, egy utcasarkon, és megindult a ház felé, |
| 9 | esti alkonyatkor, a sötét éjszaka közepén. |
| 10 | Egyszer csak egy asszony termett előtte, parázna nőnek öltözve, csalfa szívvel. |
| 11 | Fecseg az ilyen és féktelen, lábai nem nyughatnak otthon, |
| 12 | hol az utcán, hol a tereken van, és minden sarkon leselkedik. |
| 13 | A nő megragadta, megcsókolta, és szemtelen képpel így szólt hozzá: |
| 14 | Békeáldozatot kellett bemutatnom, ma teljesítettem fogadalmaimat, |
| 15 | azért jöttem ki eléd, hogy megkeresselek téged, és rád találtam! |
| 16 | Terítőket terítettem fekhelyemre, egyiptomi színes szőtteseket; |
| 17 | illatossá tettem heverőmet mirhával, aloéval és fahéjjal. |
| 18 | Jöjj, ittasodjunk meg a gyönyörtől reggelig, élvezzük a szerelmet! |
| 19 | Mert nincs itthon a férjem, messze útra ment, |
| 20 | a pénzes zacskót is magával vitte, csak holdtöltekor érkezik haza. |
| 21 | Sok beszéddel rá is vette, hízelgő szóval elcsábította. |
| 22 | Az meg követte őt oktalanul, ahogyan a bika megy a vágóhídra, mint egy bilincsbe békózott bolond. |
| 23 | De végül nyíl hasít a májába. Úgy jár, mint a kelepcébe siető madár, amely nem tudja, hogy az az életébe kerül. |
| 24 | Azért, fiaim, hallgassatok rám, és figyeljetek szavaimra! |
| 25 | Az ilyen nő útjára ne vezessen szíved, ne tévedj rá ösvényeire! |
| 26 | Mert sok embert ejtett el megsebezve; életerős volt mind, akiket meggyilkolt. |
| 27 | Háza a holtak hazájába vezet, a halál kamráiba visz le. |
