| 1 | Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé. |
| 2 | Magasztallak, URam, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon. |
| 3 | URam, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem. |
| 4 | URam, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba. |
| 5 | Zengjetek az ÚRnak, ti hívei, magasztaljátok szent nevét! |
| 6 | Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás. |
| 7 | Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha. |
| 8 | URam, kegyelmedből hatalmas hegyre állítottál. De ha elrejtetted orcádat, én megrettentem. |
| 9 | Hozzád kiáltok, URam! Így esedezem az ÚRhoz: |
| 10 | Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet? |
| 11 | Hallgass meg, URam, kegyelmesen, légy segítségemre, URam! |
| 12 | Gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél. |
