| 1 | A karmesternek: Dávid zsoltára. |
| 2 | Várva vártam az URat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. |
| 3 | Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. |
| 4 | Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az URat, és bíznak benne. |
| 5 | Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz. |
| 6 | URam, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni. |
| 7 | Véresáldozatban és ételáldozatban nem telik kedved: nyitott fület adtál nekem. Égőáldozatot és vétekáldozatot nem kívánsz. |
| 8 | Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam. |
| 9 | Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van. |
| 10 | Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben, és nem zárom be számat, jól tudod, URam! |
| 11 | Igazságodat nem rejtegetem szívem mélyén, hanem beszélek hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezet előtt. |
| 12 | URam, ne vond meg tőlem irgalmadat, szereteted és hűséged őrizzen szüntelen! |
| 13 | Mert annyi baj vett engem körül, hogy megszámlálni sem lehet. Bűneim büntetése utolért engem, áttekinteni sem tudom őket, számosabbak hajam szálainál, és a szívem is elhagyott engem. |
| 14 | Légy kegyelmes, URam, és ments meg, URam, siess segítségemre! |
| 15 | Szégyenkezzen, piruljon mindenki, aki életemet el akarja venni! Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, akik bajomban gyönyörködnek! |
| 16 | Rettegjenek szégyenükben, akik hahotázva beszélnek rólam! |
| 17 | Örüljenek, és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek. Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az ÚR! |
