| 1 | A karmesternek: Zsoltárének. Örvendj, egész föld, az Istennek! |
| 2 | Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét! |
| 3 | Mondjátok Istennek: Milyen félelmesek tetteid! Nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid. |
| 4 | Az egész föld leborul előtted, és énekel neked, énekli neved dicséretét. (Szela.) |
| 5 | Jertek és lássátok Isten tetteit! Félelmesek dolgai az emberek között: |
| 6 | Szárazfölddé változtatta a tengert, száraz lábbal keltek át a folyón. Ezért örüljünk neki! |
| 7 | Hatalmasan uralkodik mindenkor, szemmel tartja a népeket, hogy ne kelhessenek föl a lázadók. (Szela.) |
| 8 | Áldjátok, népek, a mi Istenünket, hangosan hirdessétek dicséretét! |
| 9 | Ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon. |
| 10 | Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt. |
| 11 | Hálóba kerítettél minket, nehéz terhet raktál a hátunkra. |
| 12 | Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk. |
| 13 | Áldozatokkal megyek házadba, teljesítem fogadalmaimat, |
| 14 | melyeket ajkam kimondott, és szám megígért a bajban. |
| 15 | Hízott állatokat mutatok be neked áldozatul, kosokat is áldozok, marhákat és bakokat készítek el neked. (Szela.) |
| 16 | Jertek, halljátok, ti istenfélők mind, hadd mondjam el, mit tett velem! |
| 17 | Szám hozzá kiáltott, nyelvem őt magasztalta. |
| 18 | Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az Úr. |
| 19 | De Isten meghallgatott, figyelt imádságom szavára. |
| 20 | Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem. |
