| 1 | Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús miatt énekelt az ÚRnak. |
| 2 | URam, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg üldözőimtől, és ments meg engem, |
| 3 | hogy szét ne tépjenek, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak menthetetlenül. |
| 4 | URam, Istenem, ha ilyeneket tettem: ha álnokságot követtem el, |
| 5 | ha rosszul bántam jóakarómmal, ha kifosztottam, aki ok nélkül bántott, |
| 6 | akkor ellenség üldözzön, és érjen utol engem, tiporja földre életemet, tapossa porba dicsőségemet! (Szela.) |
| 7 | URam, lépj elő haragodban, szállj szembe dühös ellenségeimmel! Kelj föl, szolgáltass igazságot nekem! |
| 8 | Gyülekezzenek köréd a népek, te pedig foglalj helyet fölöttük a magasban! |
| 9 | Az ÚR ítéletet tart a népek fölött. Adj nekem igazat, URam, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok! |
| 10 | Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék vizsgálója, igazságos Isten! |
| 11 | Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket. |
| 12 | Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet. |
| 13 | Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti, és céloz. |
| 14 | Pedig őt találja el a halálos fegyver, a tüzes nyilak, amelyeket készít. |
| 15 | Ha rosszakarat fogamzik meg benne, nyomorúságot hordoz, és csalódást szül! |
| 16 | Vermet ás, jó mélyet, de maga esik a gödörbe, melyet készített. |
| 17 | Visszahárul fejére a nyomorúság, erőszakossága saját fejére száll. |
