| 1 | Ászáf zsoltára. Ó Isten! Pogányok törtek örökségedre, meggyalázták szent templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet. |
| 2 | Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, híveid testét a föld vadjainak. |
| 3 | Úgy ontották vérüket Jeruzsálem körül, mint a vizet, és nem temette el őket senki. |
| 4 | Csúffá lettünk szomszédaink előtt, környezetünk gúnyol és kinevet. |
| 5 | URam, meddig tart még haragod? Meddig lobog tűzként indulatod? |
| 6 | Töltsd ki lángoló haragodat a pogányokon, akik nem ismernek téged, az országokon, ahol nevedet nem hívják segítségül! |
| 7 | Mert megemésztették Jákóbot, és lakóhelyét elpusztították. |
| 8 | Ne ródd fel nekünk az elődök bűneit, siess felénk irgalmasan, mert igen elesettek vagyunk! |
| 9 | Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te neved dicsőségéért! Ments meg minket, és nevedért bocsásd meg vétkeinket! |
| 10 | Ne mondhassák a pogányok: Hol van az ő Istenük? Legyen nyilvánvalóvá előttünk, hogy bosszút állsz a pogányokon szolgáid kiontott véréért! |
| 11 | Jusson eléd a foglyok sóhajtása, tartsd meg a halálraítélteket, mert hatalmas a te karod! |
| 12 | Hétszeresen fizesd vissza szomszédainknak a gyalázatot, mellyel téged illettek, Uram! |
| 13 | Mi pedig, a te néped, legelődnek nyája, örökké magasztalunk téged. Nemzedékről nemzedékre mondunk dicséretet neked. |
