| 1 | Mózesnek, Isten emberének imádsága. Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. |
| 2 | Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó Isten! |
| 3 | A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek! |
| 4 | Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel. |
| 5 | Elragadod őket, olyanok lesznek, mint reggelre az álom, mint a növekvő fű: |
| 6 | reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad. |
| 7 | Bizony, elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt megsemmisülünk, |
| 8 | ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé. |
| 9 | Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás. |
| 10 | Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk. |
| 11 | Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod? |
| 12 | Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! |
| 13 | Fordulj hozzánk, URam! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon! |
| 14 | Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vígadjunk és örüljünk egész életünkben! |
| 15 | Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál, annyi éven át, ahányban rossz sorsunk volt! |
| 16 | Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon! |
| 17 | Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá! |
