| 1 | Elkezdjük-e ismét ajánlani önmagunkat? Vagy szükségünk van-e, mint némelyeknek hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre? |
| 2 | A mi levelünk ti vagytok, amely be írva szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember. |
| 3 | Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva; és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira. |
| 4 | Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt. |
| 5 | Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. |
| 6 | Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. |
| 7 | Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, |
| 8 | hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata? |
| 9 | Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata! |
| 10 | Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt. |
| 11 | Ha ugyanis a múlandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó. |
| 12 | Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk; |
| 13 | és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a múlandó dicsőség végét. |
| 14 | De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. |
| 15 | Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön. |
| 16 | De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. |
| 17 | Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. |
| 18 | Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre. |
