| 1 | Egy ember, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot, |
| 2 | és árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette. |
| 3 | Péter azonban így szólt: "Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából? |
| 4 | Ha megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek." |
| 5 | Amint meghallotta Anániás ezeket a szavakat, összeesett, és meghalt. Erre nagy félelem szállta meg mindazokat, akik ezt hallották. |
| 6 | Az ifjak pedig felálltak és betakarták őt, majd kivitték és eltemették. |
| 7 | Mintegy három óra múlva a felesége is bement, mit sem tudva a történtekről. |
| 8 | Péter megkérdezte tőle: "Mondd meg nekem, ennyiért adtátok-e el a földet?" Ő így felelt: "Úgy van, ennyiért." |
| 9 | Péter erre így szólt hozzá: "Miért egyeztetek meg abban, hogy megkísértitek az Úr Lelkét? Íme, azok, akik a férjedet eltemették, az ajtó előtt állnak, és kivisznek téged." |
| 10 | Az asszony pedig azonnal összeesett a lába előtt, és meghalt. Amikor bejöttek az ifjak, halva találták, kivitték őt is, és eltemették a férje mellé. |
| 11 | Erre nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet és mindazokat, akik hallották ezeket. |
| 12 | Az apostolok által sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan a Salamon csarnokában tartózkodtak egy akarattal, |
| 13 | de mások közül senki sem mert hozzájuk csatlakozni. A nép azonban magasztalta őket. |
| 14 | Az Úrban hívők száma egyre növekedett, férfiak és nők tömegével. |
| 15 | A betegeket is kivitték az utcákra, ágyakra és fekvőhelyekre tették le őket, hogy ha arra jár Péter, legalább az árnyéka vetődjék rá valamelyikükre. |
| 16 | Összejött a Jeruzsálem körüli városok népe is, hoztak betegeket és tisztátalan lelkektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak. |
| 17 | Ekkor megjelent a főpap és egész kísérete, a szadduceusok pártja, és irigység fogta el őket. |
| 18 | Elfogták az apostolokat, és hatósági őrizetbe vették őket. |
| 19 | De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, és kivezetve őket ezt mondta nekik: |
| 20 | "Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét." |
| 21 | Ők engedelmeskedtek, korán reggel bementek a templomba, és tanítottak. Amikor megérkezett a főpap és kísérete, összehívták a nagytanácsot, Izráel véneinek egész testületét, és elküldtek a börtönbe, hogy vezessék elő őket. |
| 22 | A szolgák elmentek, de nem találták őket a börtönben; ezért visszatérve jelentették: |
| 23 | "A börtönt ugyan gondosan bezárva találtuk, az őrök is az ajtó előtt álltak, de amikor kinyitottuk, bent senkit sem találtunk." |
| 24 | Amint a templomőrség parancsnoka és a főpapok meghallották ezeket a szavakat, zavarba jöttek: vajon mi lehet ez? |
| 25 | De valaki odament és jelentette nekik: "Íme, azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, ott állnak a templomban, és tanítják a népet." |
| 26 | Ekkor elment a parancsnok a szolgákkal, és elővezették őket, de minden erőszak nélkül, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket. |
| 27 | Bevitték, és a nagytanács elé állították őket, a főpap pedig elkezdte kihallgatásukat: |
| 28 | "Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok annak nevében, és íme, betöltitek az egész Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét." |
| 29 | Péter és az apostolok így válaszoltak: "Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek. |
| 30 | A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve kivégeztetek. |
| 31 | Az Isten őt fejedelemmé és üdvözítővé emelte fel jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izráelnek. |
| 32 | Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek, és tanúja a Szentlélek is, akit azoknak adott az Isten, akik engedelmeskednek neki." |
| 33 | Amikor ezt meghallották, dühükben a fogukat csikorgatták, és arról tanácskoztak, hogy végeznek velük. |
| 34 | De felállt a nagytanácsban egy farizeus, név szerint Gamáliél, az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó, és egy kis időre kivezettette az embereket. |
| 35 | Azután így szólt a nagytanácshoz: "Izráelita férfiak! Jól gondoljátok meg, hogy mit akartok tenni ezekkel az emberekkel. |
| 36 | Mert nem is olyan régen felkelt Teudás, és azt állította magáról, hogy ő valaki, csatlakozott is hozzá mintegy négyszáz ember, de végeztek vele; akik pedig bíztak benne, azok mind elszéledtek, és megsemmisültek. |
| 37 | Azután az összeírás idején felkelt a galileai Júdás is. Sok népet állított a maga pártjára, de elpusztult ő is; akik pedig bíztak benne, azok is mind szétszóródtak. |
| 38 | A mostani esetre is azt mondom: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül; |
| 39 | ha pedig Istentől való, akkor úgy sem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhettek fel, mint akik Isten ellen harcoltok." Azok hallgattak rá, |
| 40 | előhívták az apostolokat, megverették őket, azután megparancsolták nekik, hogy ne szóljanak Jézus nevében, és azzal elbocsátották őket. |
| 41 | Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért; |
| 42 | és nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként. |
