| 1 | Jaj azoknak, akik jogtalan rendeleteket hoznak, és irataik csak terheket rónak ki. |
| 2 | Mert elnyújtják a nincstelenek perét, megfosztják jogaiktól népem nyomorultjait. Az özvegyeket kizsákmányolják, és az árvákat kifosztják. |
| 3 | De mit tesztek majd a megtorlás napján, amikor megjön messziről az ítéletidő? Kihez futtok majd segítségért, hol hagyjátok kincseiteket? |
| 4 | Aki nem térdel a foglyok közé, a megöltek között esik el. Mindezzel nem múlt el haragja, keze még ki van nyújtva. |
| 5 | Jaj Asszíriának, haragom botjának, melynek kezében van dühömnek vesszeje! |
| 6 | Elvetemült nemzet ellen küldöm, az ellen a nép ellen rendelem, amelyre haragszom, hogy zsákmányt zsákmányoljon, prédát prédáljon, és eltapossa, mint az utca sarát. |
| 7 | De ő nem így képzeli, szíve nem így gondolja, mert szíve szerint pusztítani akar, számos nemzetet akar kiirtani. |
| 8 | Mert ezt mondja: Vezéreim nem mind királyok-e? |
| 9 | Nem az történt-e Kalnóval, ami Karkemissel? Nem úgy járt-e Hamát, mint Arpad? Nem úgy járt-e Samária, mint Damaszkusz? |
| 10 | Ahogyan elérte kezem a bálványok országait, bár több bálványszobruk volt, mint Jeruzsálemnek és Samáriának, |
| 11 | ahogyan elbántam Samáriával és bálványaival, úgy fogok elbánni Jeruzsálemmel és bálványaival. |
| 12 | De ha befejezi az Úr minden tettét a Sion hegyén és Jeruzsálemben, megbünteti az asszír király dölyfös szíve gyümölcsét és nagyralátó szeme dicsekvését. |
| 13 | Mert ezt mondta: Kezem erejével vittem véghez ezt, és bölcsességemmel, mert értelmes vagyok: megszüntettem a népek határait, értékeiktől megfosztottam őket, hatalmammal letaszítottam a trónon ülőket. |
| 14 | Elérte kezem a népek gazdagságát, mint a madárfészket, és ahogyan megszerzik az elhagyott tojásokat, úgy szereztem meg az egész földet. Nem volt senki, aki szárnyával verdesett, csőrét kinyitotta, vagy csipogott volna. |
| 15 | Dicsekedhetik-e a fejsze azzal szemben, aki vág vele? Fontosabb-e a fűrész, annál, aki húzza? Mintha a bot suhogtatná azt, aki fölvette, és a vessző venné föl azt, aki nem fából van! |
| 16 | Ezért az Úr, a Seregek URa sorvadást bocsát Asszíria kövéreire, és dicsősége alatt tűz lobban, lobogó tűz. |
| 17 | Izráel Világossága lesz a tűz, és Szentje a láng, amely elégeti és megemészti benne egyetlen napon a tövist és a gazt. |
| 18 | Pompás erdejét és kertjét mindenestül megsemmisíti, mintha sorvadás sorvasztaná. |
| 19 | Oly kevés fa marad erdejében, hogy egy gyermek is össze tudja írni. |
| 20 | Azon a napon nem támaszkodik többé ostorozójára Izráel maradéka, és Jákób házának megmenekült része, hanem az ÚRra, Izráel Szentjére támaszkodik hűségesen. |
| 21 | A maradék megtér: Jákób maradéka az erős Istenhez. |
| 22 | Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod, igazságos ítélet árad rád. |
| 23 | Mert elhatározta az Úr, a Seregek URa, hogy elpusztítja az egész országot. |
| 24 | Ezért így szólt az Úr, a Seregek URa: Ne félj népem, Sion lakója, Asszíriától, ha megver bottal, és rád emeli vesszejét, mint Egyiptom tette. |
| 25 | Mert rövid idő múlva véget ér kárhoztató haragom, amely pusztította őket. |
| 26 | Ostorral csapkodja a Seregek URa, ahogyan megverte Midjánt az Óréb-sziklánál. Vesszejével rácsap a tengerre, mint Egyiptomban tette. |
| 27 | Azon a napon lekerül terhe válladról, igája nyakadról, a kövérség miatt leszakad róla az iga. |
| 28 | Ajba érkezik, átvonul Migrónon, Mikmászba rendeli fölszerelését. |
| 29 | Átvonulnak a hágón, Gebában térnek éjjeli szállásra. Megretten Ráma, Saul Gibeája menekül. |
| 30 | Sikolts hangosan, Gallim leánya, figyelj rá, Lais, felelj rá, Anátót! |
| 31 | Madméná elmenekült, Gébim lakói elrejtőztek. |
| 32 | Még ma odaér Nóbba, öklével fenyegeti Sion leányának hegyét, Jeruzsálem dombját. |
| 33 | De az Úr, a Seregek URa kegyetlenül levagdalja az ágakat, a sudár termetűeket kivágja, és elterülnek a magasra törők. |
| 34 | Kivágja fejszével az erdő bozótját, ledőlnek Libánon büszke cédrusai! |
