| 1 | A húsvét ünnepe előtt Jézus jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. |
| 2 | És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt, |
| 3 | Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: |
| 4 | felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; |
| 5 | azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve. |
| 6 | Eközben Simon Péterhez ért. Az így szólt hozzá: "Uram, te mosod meg az én lábamat?" |
| 7 | Jézus így válaszolt neki: "Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted." |
| 8 | Péter így szólt hozzá: "Az én lábamat nem mosod meg soha." Jézus így válaszolt neki: "Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám." |
| 9 | Simon Péter erre ezt mondta neki: "Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!" |
| 10 | Jézus így szólt hozzá: "Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind." |
| 11 | Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták." |
| 12 | Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét letelepedett, és ezt mondta nekik: "Értitek, hogy mit tettem veletek? |
| 13 | Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. |
| 14 | Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. |
| 15 | Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. |
| 16 | Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte. |
| 17 | Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek. |
| 18 | Nem mindnyájatokról szólok: én tudom, kiket választottam ki, de be kell teljesednie az Írásnak: Aki az én kenyeremet eszi, az emelte fel ellenem a sarkát. |
| 19 | Már most, mielőtt ez megtörténik, megmondom nektek, hogy amikor meglesz, higgyétek, hogy én vagyok. |
| 20 | Bizony, bizony, mondom néktek: aki befogadja azt, akit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött." |
| 21 | Miután ezeket elmondta Jézus, megrendült lelkében, és bizonyságot tett e szavakkal: "Bizony, bizony, mondom néktek, közületek egy elárul engem." |
| 22 | Zavartan néztek egymásra a tanítványok: vajon kiről beszél? |
| 23 | Jézus mellett telepedett le egyik tanítványa, akit Jézus szeretett. |
| 24 | Intett neki Simon Péter, hogy tudakolja meg, ki az, akiről beszél? |
| 25 | Az ráhajolt Jézus keblére, és megkérdezte tőle: "Uram, ki az?" |
| 26 | Jézus így felelt: "Az, akinek én mártom be a falatot, és odaadom." Bemártotta tehát a falatot, és odaadta Júdás Iskáriótesnek, a Simon fiának; |
| 27 | és akkor a falat után belement a Sátán. Jézus pedig így szólt hozzá: "Amit tenni szándékozol, tedd meg hamar!" |
| 28 | Az ott ülők közül senki sem értette, hogy miért mondja ezt neki. |
| 29 | Egyesek ugyanis azt gondolták, hogy mivel az erszény Júdásnál volt, azt mondja neki Jézus: "Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre", vagy azt, hogy a szegényeknek adjon valamit. |
| 30 | Miután tehát elfogadta a falatot, azonnal kiment. Már éjszaka volt. |
| 31 | Amikor kiment, így szólt Jézus: "Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten dicsőült meg őbenne; |
| 32 | ha pedig az Isten dicsőült meg benne, az Isten is megdicsőíti majd őt önmagában, sőt azonnal megdicsőíti őt. |
| 33 | Gyermekeim, még egy kis ideig veletek vagyok: kerestek majd engem, és ahogyan megmondtam a zsidóknak, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is ezt mondom. |
| 34 | Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! [3Móz 19,18; 1Jn 2,8] |
| 35 | Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást." |
| 36 | Simon Péter megkérdezte tőle: "Hova mégy?" Jézus így felelt: "Ahova én megyek, oda most nem követhetsz, de később majd követsz." |
| 37 | Péter így szólt hozzá: "Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet adom érted!" |
| 38 | Jézus így válaszolt: "Az életedet adod énértem? Bizony, bizony, mondom néked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem." |
