| 1 | Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. |
| 2 | Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. |
| 3 | A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását. |
| 4 | Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett). |
| 5 | Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. |
| 6 | Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: "Akarsz-e meggyógyulni?" |
| 7 | A beteg így válaszolt neki: "Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem." |
| 8 | Jézus azt mondta neki: "Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!" |
| 9 | És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt. |
| 10 | A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: "Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat." |
| 11 | Ő így válaszolt nekik: "Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj!" |
| 12 | Megkérdezték tőle: "Ki az az ember, aki azt mondta neked: Vedd fel és járj!?" |
| 13 | De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt. |
| 14 | Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: "Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled." |
| 15 | Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította. |
| 16 | A zsidók ezért üldözni kezdték Jézust, mert szombaton tette ezt. |
| 17 | Jézus így szólt hozzájuk: "Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom." |
| 18 | Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel. |
| 19 | Megszólalt tehát Jézus, és ezeket mondta nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon. |
| 20 | Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz. Sőt még nagyobb feladatokat is fog rábízni, hogy ti csodálkozzatok. |
| 21 | Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. |
| 22 | Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, |
| 23 | hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte. |
| 24 | Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. |
| 25 | Bizony, bizony, mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak.Bizony, bizony, mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak. |
| 26 | Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. |
| 27 | Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. |
| 28 | Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, |
| 29 | és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel. |
| 30 | Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem." |
| 31 | "Ha én magamról tennék bizonyságot, az én bizonyságtételem nem volna igaz. |
| 32 | Más az, aki bizonyságot tesz énrólam, és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amellyel rólam tanúskodik. |
| 33 | Ti elküldtetek Jánoshoz, és ő bizonyságot tett az igazságról. |
| 34 | Én azonban nem embertől kapom a bizonyságtételt, hanem azért mondom ezeket, hogy ti üdvözüljetek. |
| 35 | Ő volt az égő és világító fáklya, de ti csak egy ideig akartatok az ő világosságában örvendezni. |
| 36 | Nekem azonban Jánosénál nagyobb bizonyságtételem van. Mert a feladatok, amelyeket az Atya rám bízott, hogy teljesítsem azokat, tehát azok a cselekedetek, amelyeket elvégzek: maguk tesznek bizonyságot arról, hogy engem az Atya küldött el. |
| 37 | De az Atya is, aki elküldött engem, bizonyságot tett rólam. Az ő hangját nem hallottátok soha, arcát sem láttátok, |
| 38 | és az igéje sincs meg bennetek maradandóan, mert abban, akit ő elküldött, nem hisztek. |
| 39 | Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, |
| 40 | és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. |
| 41 | Én nem fogadok el dicsőséget emberektől, |
| 42 | rólatok viszont tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete. |
| 43 | Én az Atyám nevében jöttem, mégsem fogadtatok be; ha más a maga nevében jön, azt befogadjátok. |
| 44 | Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek? |
| 45 | Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni benneteket az Atyánál. Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben ti reménykedtek. |
| 46 | Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő. |
| 47 | Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?" |
