| 1 | Miért nincsenek a Mindenhatónál ítéletre fenntartott idők, miért nem láthatják ítéletének napjait, akik őt ismerik? |
| 2 | Határokat mozdítanak el, nyájakat rabolnak el, és legeltetik. |
| 3 | Az árvák szamarát elhajtják, az özvegyek ökrét zálogul elveszik. |
| 4 | Lekergetik az útról a szegényeket, meg kell lapulnia az ország minden nyomorultjának. |
| 5 | Olyanok, mint vadszamarak a pusztában: kimennek, hogy munkájukkal harapnivalót keressenek, mert a pusztaság ad kenyeret gyermekeinek. |
| 6 | A bűnösök mezején szereznek takarmányt, és az ő szőlőjükben szedegetnek. |
| 7 | Mezítelenül hálnak, ruhátlanul, még hidegben sincs takarójuk. |
| 8 | Zivatar áztatja őket a hegyekben, sziklába kapaszkodnak, ha nincs menedékhelyük. |
| 9 | Letépik az emlőről az árvát, és zálogul viszik el a szegénytől. |
| 10 | Mezítelenül járnak, ruhátlanul, és éhezve hordják a kévét. |
| 11 | Mások házában ütnek olajat, taposnak a borsajtókban, mégis szomjaznak. |
| 12 | A városban haldoklók nyögnek, megsebzettek kiáltanak segítségért, de Isten nem tőrödik ezzel. |
| 13 | Vannak, akik ellenségei a világosságnak, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein. |
| 14 | Virradat előtt kel föl a gyilkos, hogy megölje a nyomorultat és a szegényt; a tolvaj pedig éjjel. |
| 15 | A parázna szeme az alkonyatot lesi: Senki szeme ne vegyen észre - gondolja -, és leplet borít az arcára. |
| 16 | Sötétben törnek be a házakba, nappal bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról. |
| 17 | Mert mindnyájuknak a sűrű sötétség a reggelük, hiszen megszokták a rémítő, sűrű sötétséget. |
| 18 | Gyorsan eltűnnek a víz színén, birtokuk átkozott lesz az országban, nem tér be többé a szőlőskertekbe. |
| 19 | Szárazság és hőség elnyeli a hó levét, a holtak hazája pedig azokat, akik vétkeztek. |
| 20 | Még az anyaméh is elfelejti őt, férgek csemegéje lesz. Senki sem emlékszik rá többé, összetörik az álnokság, mint a fa. |
| 21 | Mert bántalmazza a meddőt, aki nem szült, és az özveggyel nem tesz jót. |
| 22 | Isten ereje megnyújtja a hatalmasnak idejét; de bár még áll, nem bízhatik életében. |
| 23 | Biztonságot ad neki és támaszt, de szemmel tartja útjait. |
| 24 | Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek, elsüllyednek, elenyésznek, mint bárki más, levágják őket, mint a kalászokat. |
| 25 | Nem így van-e? Ki hazudtolhatna meg, ki tehetné semmivé szavamat? |
