| 1 | Ekkor Jób megszólalt, és ezt mondta: |
| 2 | Segítettél-e az erőtlennek, támogattad-e a tehetetlen karját? |
| 3 | Adtál-e tanácsot az oktalannak, hasznos volt-e sok tanításod? |
| 4 | Ki által mondtad el szavaidat, kinek a lelke beszélt belőled? |
| 5 | Megremegnek az árnyak, amelyek a vizek alatt nyugszanak. |
| 6 | A holtak hazája leplezetlen Isten előtt, nincs eltakarva a pusztulás helye. |
| 7 | Ő terjesztette ki északot a kietlenség fölött, megerősítette a földet a semmiség fölött. |
| 8 | Fellegekbe zárta a vizeket, nem hasad meg a felhő alattuk. |
| 9 | Eltakarta trónusát, felhőt terjesztett ki fölötte. |
| 10 | Határt szabott a vizeknek, ott, ahol a világosság találkozik a sötétséggel. |
| 11 | Az egek oszlopai meginognak, és megrendülnek fenyegetésétől. |
| 12 | Erejével lecsillapította a tengert, értelmével szétzúzta a szörnyeteget. |
| 13 | Leheletétől kiderült az ég, amikor kezével átdöfte a menekülő kígyót. |
| 14 | Pedig ez csak a szegélye útjának! S milyen halk szót hallunk tőle! De hatalmas mennydörgését ki tudná elviselni? |
