| 1 | Ezután Jerikóba ért, és áthaladt rajta. |
| 2 | Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. |
| 3 | Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén, nem láthatta a sokaságtól. |
| 4 | Ezért előre futott és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. |
| 5 | Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: "Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom." |
| 6 | Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta. |
| 7 | Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: "Bűnös embernél szállt meg." |
| 8 | Zákeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak: "Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki." |
| 9 | Jézus így felelt neki: "Ma lett üdvössége ennek a háznak: mivelhogy ő is Ábrahám fia. |
| 10 | Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet." |
| 11 | Amikor pedig ezeket hallották, még egy példázatot is mondott, mert közel volt Jeruzsálemhez, és azt gondolták, hogy azonnal meg fog jelenni az Isten országa. |
| 12 | Így szólt tehát: "Egy nemes ember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, s úgy térjen vissza. |
| 13 | Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz minát, és azt mondta nekik: Kereskedjetek, amíg vissza nem jövök. |
| 14 | Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért küldöttséget menesztettek utána, és azt üzenték: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk. |
| 15 | Amikor pedig megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja: ki hogyan kereskedett. |
| 16 | Megjelent az első, és azt mondta: Uram, minád tíz minát nyert. |
| 17 | Az erre így szólt: Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött. |
| 18 | Aztán jött a második, és jelentette: Uram, minád öt minát nyert. |
| 19 | Ehhez pedig így szólt: Uralkodj te is öt városon. |
| 20 | Megérkezett a harmadik is, aki így beszélt: Uram, itt a minád. Egy kendőbe kötve őriztem. |
| 21 | Féltem ugyanis tőled, mivel könyörtelen ember vagy: azt is behajtod, amit nem fektettél be, és learatod azt is, amit nem vetettél el. |
| 22 | Ekkor az így szólt hozzá: A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga! Tudtad, hogy én könyörtelen ember vagyok, behajtom azt is, amit nem fektettem be, és learatom azt is, amit nem vetettem el? |
| 23 | Miért nem tetted hát a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam meg. |
| 24 | Az ott állóknak pedig ezt mondta: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van. |
| 25 | Mire ezt mondták neki: Uram, annak tíz minája van! |
| 26 | De ő így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van. |
| 27 | Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királlyá legyek felettük, hozzátok ide, és vágjátok le itt előttem." |
| 28 | Miután ezeket elmondta, továbbhaladt Jeruzsálem felé. |
| 29 | Amikor közel ért Betfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: |
| 30 | "Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide. |
| 31 | Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? - mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá." |
| 32 | Ekkor a küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik. |
| 33 | Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: "Miért oldjátok el a szamárcsikót?" |
| 34 | Ők így feleltek: "Mert az Úrnak van szüksége rá |
| 35 | Azután elvezették azt Jézushoz, felsőruhájukat ráterítették a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. |
| 36 | Amint ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat. |
| 37 | Mikor pedig már közeledett az Olaj-fák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, |
| 38 | és ezt kiáltották: "Áldott, a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!" |
| 39 | A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: "Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!" |
| 40 | De ő így válaszolt: "Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani." |
| 41 | Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, |
| 42 | és így szólt: "Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől. |
| 43 | Mert jönnek majd reád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak; |
| 44 | földre tipornak téged és fiaidat, akik benned laknak, és nem hagynak belőled követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét." |
| 45 | Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, |
| 46 | ezt mondva nekik: "Meg van írva: És az én házam imádság háza legyen, ti pedig rablók barlangjává tettétek." |
| 47 | Ezután naponként tanított a templomban. A főpapok, az írástudók a nép vezetőivel azon voltak, hogy elveszítsék; |
| 48 | de még nem találták meg a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép - hallgatva őt - rajongott érte. |
