| 1 | Közeledett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának neveztek. |
| 2 | A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg Jézust. Féltek ugyanis a néptől. |
| 3 | Akkor bement a Sátán Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és egyike volt a tizenkettőnek. |
| 4 | Elment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség parancsnokaival, hogyan adja őt a kezükre. |
| 5 | Azok megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. |
| 6 | Ő elfogadta az egyezséget, és kedvező alkalmat keresett arra, hogy a kezükre adhassa őt, amikor nincs jelen a sokaság. |
| 7 | Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a húsvéti bárányt. |
| 8 | Jézus ekkor elküldte Pétert és Jánost ezt mondva: "Menjetek el, és készítsétek el nekünk a húsvéti vacsorát, hogy megehessük." |
| 9 | Ők pedig ezt kérdezték tőle: "Mi a kívánságod, hol készítsük el?" |
| 10 | Ő így válaszolt: "Amikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy, |
| 11 | és mondjátok meg a ház gazdájának: a Mester ezt üzeni neked: hol van az a szállás, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a húsvéti vacsorát? |
| 12 | Ő mutat nektek majd egy nagy berendezett emeleti termet: ott készítsétek el." |
| 13 | Akkor elmentek, és mindent úgy találtak, amint előre megmondta nekik; és elkészítették a húsvéti vacsorát. |
| 14 | Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt, |
| 15 | és ezt mondta nekik: "Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát. |
| 16 | Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a húsvéti vacsorából, amíg csak be nem teljesedik ez az Isten országában." |
| 17 | Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: "Vegyétek, és osszátok el magatok között. |
| 18 | Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa." |
| 19 | És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: "Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." |
| 20 | Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: "E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki. |
| 21 | De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon. |
| 22 | Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt." |
| 23 | Erre kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet az közülük, aki ezt meg fogja tenni. |
| 24 | Ezután versengés is támadt köztük arról, hogy ki a legnagyobb közöttük. |
| 25 | Erre ő így felelt nekik: "A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat. |
| 26 | Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál. |
| 27 | Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál." |
| 28 | "Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben, |
| 29 | és én rátok hagyom a királyságot, ahogyan az én Atyám rám hagyta azt; |
| 30 | hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és királyi székekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét." |
| 31 | "Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, |
| 32 | de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait." |
| 33 | Ő erre így válaszolt: "Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is!" |
| 34 | Jézus azonban ezt felelte: "Mondom neked Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz engem." |
| 35 | Azután ezt kérdezte tőlük: "Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?" "Semmiben" - válaszolták. |
| 36 | Majd ezt mondta nekik: "Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen. |
| 37 | Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: És a bűnösök közé sorolták. Mert ami felőlem elrendeltetett, az most beteljesedik." |
| 38 | Erre így szóltak: "Uram, íme, van itt két kard." Ő pedig azt felelte: "Elég!" |
| 39 | Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is. |
| 40 | Mikor pedig odaért arra a helyre, így szólt hozzájuk: "Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek." |
| 41 | Azután eltávolodott tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott: |
| 42 | "Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied." |
| 43 | Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt. |
| 44 | Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek. |
| 45 | Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta őket. |
| 46 | Ekkor így szólt hozzájuk: "Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!" |
| 47 | Miközben ezeket mondta, íme, sokaság közeledett, amelynek élén Júdás, a tizenkettő egyike haladt, és Jézushoz lépett, hogy megcsókolja. |
| 48 | Jézus így szólt hozzá: "Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?" |
| 49 | Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, megkérdezték: "Uram, odavágjunk a karddal?" |
| 50 | Egyikük oda is csapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét. |
| 51 | Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: "Hagyjátok abba!" És megérintve a fülét, meggyógyította őt. |
| 52 | Majd ezt mondta a főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek, amikor odaléptek hozzá: "Úgy vonultok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint valami rabló ellen. |
| 53 | Amikor nap mint nap veletek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje." |
| 54 | Miután pedig elfogták őt, elvitték és bekísérték a főpap házába. Péter pedig távolról követte. |
| 55 | Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük. |
| 56 | Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt: "Ez is vele volt." |
| 57 | Ő azonban letagadta, ezt mondva: "Asszony, nem ismerem őt!" |
| 58 | Röviddel ezután más látta meg, és rászólt: "Te is közülük való vagy!" De Péter így válaszolt: "Ember, nem vagyok!" |
| 59 | Körülbelül egy óra múlva másvalaki is bizonygatta: "De bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való." |
| 60 | Péter azonban ismét tagadta: "Ember, nem tudom, mit beszélsz." Még beszélt, amikor hirtelen megszólalt a kakas. |
| 61 | Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: "Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem." |
| 62 | Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt. |
| 63 | Azok a férfiak, akik őrizték Jézust, gúnyolták, és verték őt, |
| 64 | majd eltakarták a szemét, és ezt kérdezték: "Prófétáld meg, ki ütött meg téged!" |
| 65 | És sok más szidalmat is szórtak reá. |
| 66 | Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok, és az írástudók, és bekísértették őt a nagytanácsba, |
| 67 | s ott felszólították: "Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk." Ő pedig így válaszolt: "Ha megmondom nektek, nem hiszitek, |
| 68 | ha pedig én kérdezlek titeket, nem feleltek. |
| 69 | De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia Isten hatalma jobbján." |
| 70 | Erre mind azt kérdezték: "Akkor hát te vagy az Isten Fia?" " Ti mondjátok, hogy én vagyok" - felelte nekik. Azok pedig így szóltak: "Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk a saját szájából." |
| 71 | - - - |
