| 1 | A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. |
| 2 | A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, |
| 3 | és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. |
| 4 | Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. |
| 5 | Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: "Mit keresitek a holtak között az élőt? |
| 6 | Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: |
| 7 | az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia." |
| 8 | Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira, |
| 9 | és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. |
| 10 | A magdalai Mária, Johanna, valamint a Jakab anyja, Mária és más, velük lévő asszonyok elmondták mindezt az apostoloknak, |
| 11 | de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik. |
| 12 | (Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.) |
| 13 | Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, |
| 14 | és beszélgettek egymással mindarról, ami történt. |
| 15 | Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. |
| 16 | Látásukat azonban valami akadályozta és nem ismerték fel őt. |
| 17 | Ő pedig így szólt hozzájuk: "Miről beszélgettek egymással útközben?" Erre szomorúan megálltak. |
| 18 | Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod mi történt ott ezekben a napokban?" |
| 19 | "Mi történt?" - kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: "Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt; |
| 20 | hogyan adták át a főpapok és a főemberek halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. |
| 21 | Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. |
| 22 | Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, |
| 23 | de nem találták ott a testét; eljöttek és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él. |
| 24 | El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták." |
| 25 | Akkor ő így szólt hozzájuk: "Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! |
| 26 | Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?" |
| 27 | És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. |
| 28 | Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. |
| 29 | De azok unszolták és kérték: "Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!" Bement hát, hogy velük maradjon. |
| 30 | És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. |
| 31 | Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. |
| 32 | Ekkor így szóltak egymásnak: "Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?" |
| 33 | Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. |
| 34 | Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. |
| 35 | Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről. |
| 36 | Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: "Békesség nektek!" |
| 37 | Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. |
| 38 | Ő azonban így szólt hozzájuk: "Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? |
| 39 | Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok. Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van." |
| 40 | És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezét és a lábát. |
| 41 | Mikor pedig még mindig nem mertek hinni örömükben, és csak csodálkoztak, megkérdezte tőlük: "Van-e itt valami ennivalótok?" |
| 42 | Erre adtak neki egy darab sült halat. |
| 43 | Elvette és szemük láttára megette. |
| 44 | Majd így szólt hozzájuk: "Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a próféták könyvében és a zsoltárokban." |
| 45 | Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, |
| 46 | és így szólt nekik: "Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, |
| 47 | és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. |
| 48 | Ti vagytok erre a tanúk. |
| 49 | És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel." |
| 50 | Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket. |
| 51 | És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. |
| 52 | Ekkor leborulva imádták őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe; |
| 53 | mindig a templomban voltak, és áldották Istent. |
