| 1 | Miután befejezte minden beszédét, amelyet a nép füle hallatára mondott, bement Kapernaumba. |
| 2 | Egy századosnak volt egy szolgája, akit nagyon kedvelt, s aki most beteg volt, és haldoklott. |
| 3 | Amint hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte: jöjjön el, és mentse meg a szolgáját. |
| 4 | Amikor odaértek Jézushoz, sürgetve kérték: "Méltó arra, hogy megtedd ezt neki, |
| 5 | mert szereti népünket, ő építtette a zsinagógát is nekünk." |
| 6 | Jézus erre elindult velük. Amikor pedig már nem volt messze a háztól, a százados eléje küldte barátait, és ezt üzente neki: "Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a hajlékomba jöjj. |
| 7 | De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám. |
| 8 | Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok ennek: Menj el, elmegy; és a másiknak: Jöjj ide, idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: Tedd meg ezt, megteszi." |
| 9 | Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva így szólt az őt követő sokasághoz: "Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet." |
| 10 | Mire a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták. |
| 11 | Ezután elment egy Nain nevű városba, és vele mentek tanítványai nagy sokasággal együtt. |
| 12 | Amikor közeledett a város kapujához, íme, halottat hoztak kifelé, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte. |
| 13 | Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: "Ne sírj!" |
| 14 | Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: "Ifjú, neked mondom, kelj fel!" |
| 15 | Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának. |
| 16 | Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: "Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét." |
| 17 | Ez a hír elterjedt róla az egész Júdeában és az egész környéken. |
| 18 | Mindezt hírül vitték Jánosnak a tanítványai. Ő pedig magához hívatott tanítványai közül kettőt, |
| 19 | és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: "Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?" |
| 20 | Amikor odaérkeztek hozzá ezek a férfiak, ezt mondták: "Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?" |
| 21 | Jézus abban az órában sok embert meggyógyított különféle betegségekből és bajokból, megszabadított gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza a látását. |
| 22 | Ezért így válaszolt nekik: "Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek az evangélium hirdettetik, |
| 23 | és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem." |
| 24 | Amikor János követei elmentek, elkezdett beszélni a sokaságnak Jánosról: "Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni? |
| 25 | Ugyan miért mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert látni? Hiszen, akik pompás öltözetben és bőségben élnek, azok a királyi palotákban vannak. |
| 26 | Akkor miért mentetek ki? Prófétát látni? Azt láttatok, sőt - mondom nektek - prófétánál is nagyobbat! |
| 27 | Ő az, akiről meg van írva: Íme, elküldöm követemet előtted, aki elkészíti neked az utat. |
| 28 | Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül nincs senki nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála." |
| 29 | Miután meghallgatta őt az egész nép, még a vámszedők is igazat adtak Istennek azzal, hogy megkeresztelkedtek a János keresztségével, |
| 30 | a farizeusok és a törvénytudók azonban elvetették Isten akaratát, és nem keresztelkedtek meg általa. |
| 31 | "Kihez hasonlítsam tehát e nemzedék tagjait? Kihez is hasonlók? |
| 32 | Hasonlók azokhoz a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és azt kiáltják egymásnak: Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok, siratót énekeltünk, és nem sírtatok. |
| 33 | Mert eljött Keresztelő János, aki nem eszik kenyeret, nem iszik bort, és azt mondjátok: ördög van benne. |
| 34 | Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és azt mondjátok: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja. |
| 35 | De minden gyermekében igazolódott az ő bölcsessége." |
| 36 | Egy farizeus arra kérte őt, hogy egyék vele. Be is ment a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. |
| 37 | Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudta, hogy asztalhoz telepedett a farizeus házában, kenetet hozott egy alabástromtartóban. |
| 38 | Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente kenettel. |
| 39 | Amikor pedig látta ezt az a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: "Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös." |
| 40 | Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta neki: "Simon, van valami mondanivalóm neked." Ő pedig így szólt: "Mester, mondd!" |
| 41 | Erre ezt mondta Jézus: "Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. |
| 42 | Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?" |
| 43 | Simon így válaszolt: "Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el." Ő pedig ezt mondta neki: "Helyesen ítéltél" - |
| 44 | és az asszony felé fordulva beszélt tovább Simonhoz: "Látod, ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: vizet lábamra nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg. |
| 45 | Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat. |
| 46 | Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig kenettel kente meg a lábamat. |
| 47 | Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret." |
| 48 | Az asszonynak pedig ezt mondta: "Megbocsáttattak a te bűneid." |
| 49 | Az asztalnál ülők erre kezdték kérdezgetni egymás között: "Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja?" |
| 50 | Ő pedig így szólt az asszonyhoz: "A te hited megtartott téged, menj el békességgel!" |
