| 1 | Ismét tanítani kezdett a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tengerparton volt. |
| 2 | Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben: |
| 3 | "Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni, |
| 4 | és történt vetés közben, hogy egyik mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták. |
| 5 | Másik meg a sziklás helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben; |
| 6 | amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt. |
| 7 | Egy másik a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést. |
| 8 | A többi pedig a jó földbe esett, és termést hozott, miután kikelt és szárba szökkent, és meghozta egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is." |
| 9 | Majd hozzátette: "Akinek van füle a hallásra, hallja!" |
| 10 | Amikor egyedül maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról. |
| 11 | Jézus így szólt hozzájuk: "Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívülvalóknak minden példázatokban adatik; |
| 12 | hogy akik néznek, nézzenek ugyan, de ne lássanak, és akik hallanak, halljanak ugyan, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak." |
| 13 | Azután így szólt hozzájuk: "Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit? |
| 14 | A magvető az igét veti. |
| 15 | Akik az útfélen vannak: oda hull az ige; de amikor meghallják, azonnal jön a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett igét. |
| 16 | Akiknél a mag a sziklás talajra hullott: amikor meghallják az igét, azonnal örömmel fogadják, |
| 17 | de nem gyökerezik meg bennük, ezért csak ideig való, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal eltántorodnak. |
| 18 | Másoknál a tövisek közé hullott a mag: ezek meghallják az igét, |
| 19 | de e világ gondja, a gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok megkívánása megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést. |
| 20 | Akiknél a jó földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros és némelyik százszoros termést hoz." |
| 21 | Ezután így szólt hozzájuk: Vajon azért veszik-e elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék? |
| 22 | Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna. |
| 23 | Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!" |
| 24 | Ezt is mondta nekik: "Vigyázzatok, hogy mit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak. |
| 25 | Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van." |
| 26 | Jézus ezt is mondta: "Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, |
| 27 | azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan. |
| 28 | Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban. |
| 29 | Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás." |
| 30 | Majd így folytatta: "Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk? |
| 31 | Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön, |
| 32 | miután pedig elvetették, megnő és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak." |
| 33 | Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy, amint megérthették. |
| 34 | Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent. |
| 35 | Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: "Menjünk át a túlsó partra." |
| 36 | Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában. |
| 37 | Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. |
| 38 | Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" |
| 39 | Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: "Hallgass el, némulj meg!" És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. |
| 40 | Akkor ezt mondta nekik: "Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?" |
| 41 | Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: "Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?" |
