| 1 | Megszólalt erre Jézus, és ismét példázatokban beszélt hozzájuk: |
| 2 | "Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. |
| 3 | Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. |
| 4 | Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre! |
| 5 | De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. |
| 6 | A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. |
| 7 | Ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. |
| 8 | Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. |
| 9 | Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre. |
| 10 | Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. |
| 11 | Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve; |
| 12 | így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott. |
| 13 | Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. |
| 14 | Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak." |
| 15 | Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy szóval csalják tőrbe. |
| 16 | Elküldték tehát hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: "Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét. |
| 17 | Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?" |
| 18 | Jézus felismerve gonoszságukat, így szólt: "Mit kísértetek engem, képmutatók? |
| 19 | Mutassatok nekem egy adópénzt!" Azok odavittek neki egy dénárt. |
| 20 | Jézus megkérdezte tőlük: "Kié ez a kép és ez a felirat?" |
| 21 | "A császáré" - felelték. Jézus erre kijelentette: "Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené." |
| 22 | Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, otthagyták őt, és eltávoztak. |
| 23 | Azon a napon szadduceusok is mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt: |
| 24 | "Mester! Ezt mondta Mózes: ha valaki meghal, és nem marad fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének. |
| 25 | Volt nálunk hét testvér: az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, feleségét testvérére hagyta. |
| 26 | Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymásután mind a hét. |
| 27 | Végül aztán meghalt az asszony is. |
| 28 | A feltámadáskor tehát kinek a felesége lesz az asszony a hét közül, hiszen mindegyiknek a felesége volt?" |
| 29 | Jézus így válaszolt nekik: "Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát. |
| 30 | Mert a feltámadáskor nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. |
| 31 | A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek: |
| 32 | Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene? Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké." |
| 33 | Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán. |
| 34 | Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, köréje gyűltek. |
| 35 | Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: |
| 36 | "Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?" |
| 37 | Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. |
| 38 | Ez az első és a nagy parancsolat. |
| 39 | A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. |
| 40 | E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták." |
| 41 | Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus: |
| 42 | "Mi a véleményetek a Krisztusról? Kinek a fia?" Ezt felelték: "Dávidé." |
| 43 | Majd újabb kérdést tett fel nekik: "Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által Urának, amikor ezt mondja: |
| 44 | Így szól az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet. |
| 45 | Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, miképpen lehet a Fia?" |
| 46 | De senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt többé senki attól a naptól fogva. |
