| 1 | Fiam, figyelj bölcsességemre, hallgasd meg értelmes szavaimat! |
| 2 | Maradj megfontolt, és ügyelj, hogy ajkad okosan szóljon! |
| 3 | Mert színméz csepeg a más asszonyának ajkáról, és ínye simább az olajnál. |
| 4 | De a végén keserű lesz, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard. |
| 5 | Lábai a halál felé visznek, léptei a holtak hazájába tartanak. |
| 6 | Nem az élet ösvényét járja, téves úton jár, és maga sem tudja. |
| 7 | Most azért, fiaim, hallgassatok rám, ne térjetek el attól, amit mondok! |
| 8 | Messze kerüld el az ilyen nőt, ne közelíts háza ajtajához, |
| 9 | különben másoknak kell adnod méltóságodat, és éveidet a kegyetleneknek; |
| 10 | bitorlók élik föl életerődet, és kereseted idegen házába kerül. |
| 11 | Nyögni fogsz majd a végén, amikor tönkremegy tested és életed. |
| 12 | És ezt mondod: Miért is gyűlöltem az intést, miért utáltam szívből a feddést? |
| 13 | Miért nem hallgattam tanítóim szavára, miért nem figyeltem oktatóimra? |
| 14 | Majdnem belekerültem minden rosszba, amit egy társaság vagy csoport elkövethet. |
| 15 | A magad kútjából igyál vizet, és csörgedező vizet a magad forrásából! |
| 16 | Ne folyjanak forrásaid az utcára, és patakjaid a terekre! |
| 17 | Egyedül tiéid legyenek, ne oszd meg másokkal! |
| 18 | Legyen forrásod áldott, és örülj ifjúkorodban elvett feleségednek. |
| 19 | Szerelmes szarvasünő és kedves őzike ő, keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől mindig mámoros leszel. |
| 20 | Miért mámorosodnál meg, fiam, a más asszonyától, miért ölelnéd idegen asszony keblét? |
| 21 | Mert az ÚR látja az ember útjait, és figyeli minden lépését. |
| 22 | Saját bűnei fogják meg a bűnöst, és saját vétkei kötözik meg. |
| 23 | Meghal az ilyen, mert nem fogadta meg az intést, és a sok bolondság megmámorosította. |
