| 1 | És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. |
| 2 | És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. |
| 3 | Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; |
| 4 | és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." |
| 5 | A trónuson ülő ezt mondta: "Íme, újjáteremtek mindent". És így szólt: "Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!" |
| 6 | És ezt mondta nekem: "Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen. |
| 7 | Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz. |
| 8 | De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban: ez a második halál". |
| 9 | És jött egy a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, telve a hét utolsó csapással, és így szólt hozzám: "Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét". |
| 10 | Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely az Istentől, a mennyből szállt alá.] |
| 11 | Benne volt az Isten dicsősége; ragyogása hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz, |
| 12 | fala nagy és magas volt, tizenkét kapuja, előtte tizenkét angyal, és a kapura nevek írva, Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: |
| 13 | keletről három kapu, északról három kapu, délről is három kapu, és nyugatról is három kapu. |
| 14 | A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve. |
| 15 | Aki velem beszélt, annál volt egy arany mérővessző, hogy megmérje a várost, annak kapuit és falát: |
| 16 | a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége; és megmérte a várost a mérővesszővel: tizenkétezer futam, hossza, szélessége és magassága egyenlő. |
| 17 | Megmérte a falát is: száznegyvennégy könyök, ember mértékével, ami az angyalé is. |
| 18 | Falának építőanyaga jáspis, és a város színarany, tiszta üveghez hasonló. |
| 19 | A város falának alapköveit mindenféle drágakő ékesítette: az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd; |
| 20 | az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. |
| 21 | A tizenkét kapu tizenkét gyöngy volt, a kapuk mindegyike egy-egy gyöngyből, és a város utcája színarany, mint az átlátszó üveg. |
| 22 | Nem láttam templomot a városban, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak a temploma. |
| 23 | Napra sincs szüksége a városnak, sem holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány: |
| 24 | a népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket. |
| 25 | Kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem lesz. |
| 26 | A népek odaviszik dicsőségüket és tiszteletüket, |
| 27 | tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe. |
