| 1 | Amikor az egész nép mindenestül átkelt a Jordánon, azt mondta az ÚR Józsuénak: |
| 2 | Válasszatok ki a népből tizenkét férfit, törzsenként egy-egy férfit, |
| 3 | és ezt a parancsot adjátok nekik: Vegyetek föl tizenkét követ innen a Jordán közepéből, ahol a papok lába áll szilárdan, vigyétek azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, ahol ma éjjel megszálltok. |
| 4 | Józsué odahívta azt a tizenkét férfit, akiket Izráel fiai közül kijelölt, törzsenként egy-egy férfit, |
| 5 | és ezt mondta nekik Józsué: Menjetek be a Jordán közepébe, Isteneteknek, az ÚRnak ládája elé, és vegyen föl mindegyikőtök egy-egy követ a vállára; Izráel törzseinek a száma szerint. |
| 6 | Legyen ez emlékeztető jelül közöttetek; és ha majd megkérdezik fiaitok, hogy miféle kövek ezek, |
| 7 | akkor ezt mondjátok nekik: Kettévált a Jordán vize az ÚR szövetségládája előtt, amikor átkelt a Jordánon; kettévált a Jordán vize, és erre emlékeztetik ezek a kövek Izráel fiait mindörökké. |
| 8 | Izráel fiai úgy cselekedtek, ahogyan Józsué parancsolta. Fölvettek a Jordán közepéből tizenkét követ Izráel törzseinek száma szerint, ahogyan az ÚR mondta Józsuénak. Magukkal vitték a szállásukra, és ott helyezték el azokat. |
| 9 | Tizenkét követ állított föl Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, ahol a szövetség ládáját vivő papok lába állt. Ott is vannak mind a mai napig. |
| 10 | A ládát vivő papok a Jordán közepén álltak, amíg végbe nem ment mindaz, amit Józsué az ÚR parancsára elmondott a népnek. Mindezt már Mózes így parancsolta Józsuénak. A nép pedig sietve átkelt. |
| 11 | Miután az egész nép mindenestül átkelt, az ÚR ládája is átkelt a papokkal együtt, és a nép élére állt. |
| 12 | Rúben fiai, Gád fiai és Manassé törzsének a fele is harcra készen kelt át Izráel fiai élén, ahogyan meghagyta nekik Mózes. |
| 13 | Mintegy negyvenezer fölfegyverzett ember kelt át az ÚR színe előtt, hogy harcoljon Jerikó síkságán. |
| 14 | Az ÚR naggyá tette azon a napon Józsuét egész Izráel szemében. Éppúgy tisztelték egész életében, mint ahogyan Mózest tisztelték. |
| 15 | Az ÚR azt mondta Józsuénak: |
| 16 | Parancsold meg a Bizonyság ládáját vivő papoknak, hogy jöjjenek ki a Jordánból. |
| 17 | Józsué tehát megparancsolta a papoknak, hogy jöjjenek ki a Jordánból. |
| 18 | Amikor kijöttek az ÚR szövetségládáját vivő papok a Jordán közepéből, alighogy szárazra tették lábukat, visszatért helyére a Jordán vize, és úgy folyt egész medrében, mint azelőtt. |
| 19 | Az első hónap tizedikén jött fel a nép a Jordánból, és tábort ütött Gilgálban, Jerikó keleti határán. |
| 20 | Azt a tizenkét követ, amelyet a Jordánból vettek ki, Gilgálban állíttatta föl Józsué, |
| 21 | és ezt mondta Izráel fiainak: Ha majd megkérdezik fiaitok apáiktól, hogy miféle kövek ezek, |
| 22 | magyarázzátok el fiaitoknak, hogy szárazon kelt át Izráel itt a Jordánon. |
| 23 | Mert Istenetek, az ÚR kiszárította a Jordán vizét előttetek, amíg átkeltetek. Így cselekedett Istenetek, az ÚR a Vörös-tengerrel is, kiszárította előttünk, amíg átkeltünk rajta, |
| 24 | hogy megismerje a föld minden népe az ÚR kezét, hogy milyen erős az, és hogy féljétek Isteneteket, az URat mindenkor. |
