| 1 | Dávid tanítókölteménye. Imádság abból az időből, amikor a barlangban volt. |
| 2 | Hangosan kiáltok az ÚRhoz, hangosan könyörgök az ÚRhoz. |
| 3 | Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat. |
| 4 | Amikor elcsügged a lelkem, te akkor is ismered utamat. Tőrt vetettek nekem az ösvényen, amelyen járok. |
| 5 | Tekints jobb kezem felé, és lásd meg, hogy senki sem akar észrevenni! Elveszett minden menedékem, senki sem törődik velem. |
| 6 | Hozzád kiáltok, URam, és ezt mondom: Te vagy oltalmam, te vagy osztályrészem az élők földjén. |
| 7 | Figyelj esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Ments meg üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam! |
