| 1 | Dávid imádsága. URam, hallgasd meg igaz ügyemet, figyelj esedezésemre! Ügyelj imádságomra, mert ajkam nem csalárd. |
| 2 | Tőled jön felmentő ítéletem, hiszen látja szemed az igazságot. |
| 3 | Megvizsgáltad szívemet, meglátogattál éjjel. Próbára tettél, nem találsz bennem álnokságot, nem jön ki ilyen a számon. |
| 4 | Bármit tettek az emberek, én a te beszédedre figyelve őrizkedtem az erőszakosok útjától. |
| 5 | Lépteim ösvényeidhez ragaszkodnak, nem inognak meg lépteim. |
| 6 | Hozzád kiáltok, mert meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédemet! |
| 7 | Tégy csodát híveddel, mert te megszabadítod azokat, akik jobbodhoz menekülnek támadóik elől. |
| 8 | Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába |
| 9 | a bűnösök elől, akik erőszakoskodnak velem, halálos ellenségeim elől, akik körülfognak. |
| 10 | Konok szívük elzárkózik, szájuk gőgösen beszél. |
| 11 | Lépten-nyomon körülvesznek, arra igyekeznek, hogy földre terítsenek. |
| 12 | Olyanok, mint a zsákmányra vágyó oroszlán és a rejtekében lapuló oroszlánkölyök. |
| 13 | Lépj elő, URam! Szállj szembe vele, és terítsd le! Ments meg engem kardoddal a bűnösöktől! |
| 14 | Ments meg kezeddel az emberektől, a világ embereitől, URam, akik kiveszik részüket az életből! Töltsd meg hasukat azzal, amit nekik tartogatsz, lakjanak jól vele a fiaik is, és ami megmarad, hagyják gyermekeikre! |
| 15 | Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek. |
