1 | A karmesternek: Dávidé, az ÚR szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az ÚRnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az ÚR. |
2 | Ezt mondta: Szeretlek, URam, erősségem! |
3 | Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram! |
4 | Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. |
5 | Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem. |
6 | A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám. |
7 | Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott. |
8 | Megrendült és rengett a föld, a hegyek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt. |
9 | Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne. |
10 | Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt. |
11 | Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán suhant. |
12 | A sötétséget tette rejtekévé maga körül, mint egy sátrat, a sötét vizeket, a gomolygó fellegeket. |
13 | Az előtte levő fényözönből előtörtek fellegei jégesővel és tüzes parázzsal. |
14 | Dörgött az ÚR az égben, mennydörgött a Felséges jégesővel és tüzes parázzsal. |
15 | Kilőtte nyilait, és szétszórta, tömérdek villámot röpített ki. |
16 | Láthatóvá váltak a vizek medrei, és feltárultak a világ alapjai dorgálásodtól, URam, haragod szelének fúvásától. |
17 | Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. |
18 | Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam. |
19 | Rám törhetnek a veszedelem napján, de az ÚR az én támaszom. |
20 | Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem. |
21 | Igazságom szerint bánt velem az ÚR, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem. |
22 | Hiszen vigyáztam az ÚR útjára, és nem hagytam el hűtlenül az Istent. |
23 | Minden törvényére ügyeltem, és rendelkezéseitől nem tértem el. |
24 | Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől. |
25 | Igazságom szerint jutalmazott meg az ÚR, kezem tisztasága szerint, amit jól lát. |
26 | A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen. |
27 | A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz. |
28 | A nyomorult népet megsegíted, de a kevély tekintetűeket megalázod. |
29 | Mert te gyújtasz nekem mécsest, URam, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben. |
30 | Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom. |
31 | Az Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek. |
32 | Van-e Isten az ÚRon kívül? Van-e kőszikla Istenünkön kívül? |
33 | Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat. |
34 | Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké, magaslatokra állít engem. |
35 | Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek. |
36 | Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám. |
37 | Biztossá teszed lépteimet, és nem inognak bokáim. |
38 | Üldözöm, és utolérem ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük. |
39 | Szétzúzom őket, nem tudnak fölkelni, lábam elé hullanak. |
40 | Fölruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat. |
41 | Megfutamítottad ellenségeimet, és gyűlölőimet elpusztíthattam. |
42 | Kiáltoznak, de nincs szabadító, az ÚRhoz kiáltanak, de nem válaszol. |
43 | Összezúzom őket, mint a szélhordta port, széttaposom, mint az utca sarát. |
44 | Megmentesz engem a lázadó néptől, népek fejévé teszel engem. Olyan nép szolgál nekem, amelyhez nem volt közöm. |
45 | Engedelmesen hallgatnak rám, idegenek hízelegnek nekem, |
46 | mert elepedtek az idegenek, és reszketve jönnek elő rejtekükből. |
47 | Él az ÚR, áldott az én kősziklám, magasztaltassék szabadító Istenem! |
48 | Bosszút áll értem az Isten, és népeket rendel alám. |
49 | Megmentesz ellenségeimtől, sőt támadóim fölé emelsz, és megszabadítasz az erőszakoskodóktól. |
50 | Ezért magasztallak, URam, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek. |