| 1 | A karmesternek: Dávid zsoltára. |
| 2 | Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. |
| 3 | Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul. |
| 4 | Nincs szó és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik, |
| 5 | mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig. Sátrat készített a napnak, |
| 6 | amely mint vőlegény jön ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján. |
| 7 | Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi. |
| 8 | Az ÚR törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az ÚR intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt. |
| 9 | Az ÚR rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az ÚR parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet. |
| 10 | Az ÚR félelme tiszta, megmarad örökké. Az ÚR döntései igazak, mindenben igazságosak, |
| 11 | kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is. |
| 12 | Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges. |
| 13 | A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg! |
| 14 | A kevélységtől is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen maradok, sok bűntől mentesen. |
