| 1 | Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt. |
| 2 | Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. |
| 3 | Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet. |
| 4 | Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít. |
| 5 | Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem. |
| 6 | Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám. |
| 7 | Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem. |
| 8 | Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok. |
| 9 | Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem. |
| 10 | De akik pusztulásomra törnek, a föld mélyébe kerülnek. |
| 11 | Kardélre hányják őket, sakálok eledelévé lesznek. |
