| 1 | A karmesternek: Dávid zsoltára. |
| 2 | Hallgasd meg, Istenem, panaszkodó szavamat! Óvd meg életemet, mert ellenség rettent! |
| 3 | Védj meg a gonoszok ármánykodásától, a gonosztevők dühöngésétől! |
| 4 | Élesítik nyelvüket, mint a kardot, sértő szavaikkal célba vesznek, mint nyilakkal. |
| 5 | Rejtekhelyről lövöldöznek a feddhetetlenre, hirtelen lőnek rá, nem félnek. |
| 6 | Eltökélték magukat a gonosztettre, megbeszélik, hogy titokban tőrt vetnek. Gondolják: Ki látja őket? |
| 7 | Álnokságot terveznek, titokban tartják tervüket. Mert kifürkészhetetlen az ember belseje és szíve. |
| 8 | De Isten kilövi rájuk nyilát hirtelen, és megsebesülnek. |
| 9 | Saját nyelvük buktatja el őket, aki csak látja, fejét csóválja. |
| 10 | Félelem fog el minden embert, és hirdetik Isten tetteit, megértik cselekedeteit. |
