| 1 | Zsoltár. Ének szombatnapra. |
| 2 | Milyen jó hálát adni az ÚRnak, és zengeni neved dicséretét, ó Felséges, |
| 3 | hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel |
| 4 | tízhúrú hangszeren és lanton, zengő hárfán! |
| 5 | Mert megörvendeztettél tetteiddel, URam, kezed alkotásainak ujjongok. |
| 6 | Mily nagyok alkotásaid, URam! Igen mélyek gondolataid! |
| 7 | Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti meg. |
| 8 | Ha úgy nőnek is a bűnösök, mint a fű, és kivirul minden gonosztevő, végül mégis el kell pusztulniuk. |
| 9 | De te, URam, magasztos vagy örökké! |
| 10 | Mert ellenségeid, URam, ellenségeid elenyésznek, szétszóródnak a gonosztevők mind. |
| 11 | De engem olyan erőssé tettél, mint mikor a bivaly öklel, és friss olajjal kentél meg engem. |
| 12 | Szemem nyugodtan nézi azokat, akik leselkednek rám, fülem nyugodtan hallja, hogy rám akarnak támadni a gonoszok. |
| 13 | Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus. |
| 14 | Az ÚR házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain. |
| 15 | Öreg korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak, |
