| 1 | Jöjjetek, örvendezzünk az ÚR előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt! |
| 2 | Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval! |
| 3 | Mert nagy Isten az ÚR, nagy király minden isten fölött. |
| 4 | Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi. |
| 5 | Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is az ő keze formálta. |
| 6 | Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az ÚR előtt! |
| 7 | Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk. Most, amikor halljátok szavát, |
| 8 | ne keményítsétek meg szíveteket, mint Meríbánál, amikor Masszánál voltatok a pusztában, |
| 9 | ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet. |
| 10 | Negyven évig bosszankodtam arra a nemzedékre és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, nem ismeri útjaimat. |
| 11 | Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mehetnek be a nyugalom helyére! |
