| 1 | URam, megtorlás Istene, megtorlás Istene, jelenj meg ragyogva! |
| 2 | Emelkedj fel, földnek bírája, fizess meg a gőgösöknek tetteikért! |
| 3 | URam, meddig fognak a bűnösök, meddig fognak a bűnösök vigadni? |
| 4 | Hangoskodnak, kihívóan beszélnek, kérkednek a gonosztevők. |
| 5 | Tiporják, URam, népedet, nyomorgatják örökségedet. |
| 6 | Gyilkolják az özvegyet és a jövevényt, megölik az árvákat. |
| 7 | Azt gondolják, nem látja az ÚR, nem veszi észre Jákób Istene. |
| 8 | Térjetek észhez, ti ostobák a nép közt! Ti esztelenek, mikor jön meg az eszetek? |
| 9 | Aki a fület alkotta, az ne hallana? Aki a szemet formálta, az ne látna? |
| 10 | Aki népeket fenyít meg, az ne büntetne? Hiszen ő tanítja ismeretre az embert! |
| 11 | Az ÚR tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai. |
| 12 | Boldog az az ember, akit te megfenyítesz, URam, és megtanítasz törvényedre, |
| 13 | hogy megóvd a rossz napoktól, míg a bűnösöknek megássák a sírját. |
| 14 | Nem taszítja el népét az ÚR, nem hagyja el örökségét. |
| 15 | Mert diadalra jut még a jog, és azt követi minden tiszta szívű ember. |
| 16 | Ki kel védelmemre a gonoszok ellen? Ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben? |
| 17 | Ha az ÚR nem segített volna rajtam, én már a csend honában laknám. |
| 18 | Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, URam, támogatott engem. |
| 19 | Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet. |
| 20 | Vállalhatsz-e közösséget a romlottság ítélőszékével, mely a törvényesség látszatával nyomorúságot idéz elő? |
| 21 | Az igaz embernek életére törnek, az ártatlan embert elítélik. |
| 22 | De nekem az ÚR a váram, Istenem az oltalmam és kősziklám. |
| 23 | Ellenük fordítja saját gazságukat, megsemmisíti őket saját gonoszságuk által, megsemmisíti őket Istenünk, az ÚR. |
