| 1 | Még gyermek volt Izráel, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam ki fiamat. |
| 2 | Minél jobban hívtam őket, annál jobban távolodtak tőlem: a Baaloknak áldoztak, és a bálványoknak tömjéneztek. |
| 3 | Pedig én tanítottam járni Efraimot, kézen fogtam őket, de ők nem tudták, hogy én viseltem gondjukat. |
| 4 | Emberi kötelekkel vontam őket, a szeretet kötelékével. Úgy bántam velük, mint mikor valaki arcához emeli gyermekét: jóságosan enni adtam nekik. |
| 5 | Vissza fog térni Egyiptomba, vagy Asszíria lesz a királya, mert nem akarnak megtérni. |
| 6 | Fegyver pusztít városaiban, véget vet a fecsegésnek, és megemészti őket terveik miatt. |
| 7 | Népem megrögzötten elfordul tőlem. Hívják őt a Felségeshez, de senki sem mozdul. |
| 8 | Hogyan adnálak oda, Efraim, hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel? Hogyan adnálak oda, mint Admát, hogyan bánnék veled úgy, mint Cebóimmal? Megindult a szívem, egészen elfogott a szánalom. |
| 9 | Nem izzó haragom szerint bánok vele, nem döntöm újból romlásba Efraimot, mert Isten vagyok én, nem ember. Szent vagyok köztetek, nem indulatosan jövök. |
| 10 | Az URat fogják követni, mert oroszlánként ordít majd, és ha ordít, remegve jönnek fiai nyugat felől. |
| 11 | Remegve jönnek Egyiptomból, mint a madár, és az asszír földről, mint a galamb. Letelepítem majd őket házaikba - így szól az ÚR. |
| 12 | - - - |
