1 | Dús lombú szőlőtő Izráel, gyümölcsöt is bőven terem. Minél több gyümölcse lett, annál több oltárt épített; minél szebb lett országa, annál szebb szent oszlopokat állított. |
2 | Csalárd a szívük, de most meglakolnak. Isten lerombolja oltáraikat, elpusztítja szent oszlopaikat. |
3 | Akkor majd mondják: Nincs nekünk királyunk, mert nem féltük az URat, mit is tehetne értünk a király? |
4 | Nagy szavakat mondtak, hamisan esküdtek, szerződéseket kötöttek, az igazság pedig olyan lett, mint a mezőn burjánzó mérges gaz. |
5 | A bét-áveni borjú miatt aggódnak Samária lakói, meggyászolja azt a nép, jajgatnak miatta a bálványpapok, mert odalett dicsősége. |
6 | Azt is elviszik Asszíriába, ajándékul a nagy királynak. Szégyenbe jut Efraim, szégyent vall tervével Izráel! |
7 | Elpusztul Samária, királya olyan lesz, mint forgács a víz színén! |
8 | Elpusztulnak a bét-áveni áldozóhalmok, ahol Izráel vétkezik, gaz és bogáncs növi be oltárait. Azt mondják majd a hegyeknek: Takarjatok el! - a halmoknak pedig: Omoljatok ránk! |
9 | Gibea óta vétkes vagy, Izráel! Ellenem lázadtak ott, de majd eléri őket Gibeában a háború a gonosz emberek miatt. |
10 | Megfenyítem őket tetszésem szerint, összesereglenek ellenük a népek, és megbűnhődnek kettős bűnükért. |
11 | Efraim betanított üsző, szeret gabonát nyomtatni. Én megkíméltem szép nyakát, de majd igába fogom Efraimot, Júda szántani fog, Jákób meg boronál. |
12 | Vessetek magatoknak igazságot, akkor hűséget arathattok! Szántsatok föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az URat, míg majd eljön, és hullatja rátok az igazság esőjét. |
13 | Bűnösen szántottatok, álnokságot arattatok, ettétek a hazugság gyümölcsét. Bizony, a magad tetteiben és sok harcosodban bíztál. |
14 | De zendülés támad néped körében, minden erődítményed elpusztul, ahogyan Salman elpusztította Bét-Arbélt, amikor a csatában az anyákat gyermekeikkel együtt mészárolták le. |
15 | Így bánnak el veletek Bételben szörnyű gonoszságotok miatt. Hajnalra menthetetlenül elpusztul Izráel királya! |