| 1 | Jaj neked, pusztító, akit még nem ért pusztulás, te rabló, akit még nem raboltak ki! Ha befejezted a pusztítást, el fogsz pusztulni, ha bevégezted a rablást, téged fognak kirabolni! |
| 2 | URam, kegyelmezz nekünk, benned reménykedünk! Légy segítségünk reggelenként, szabadítónk a nyomorúság idején! |
| 3 | Dörgő hangodtól elfutnak a népek, ha felemelkedsz, szétszóródnak a nemzetek. |
| 4 | Összeszedik a zsákmányt, ahogyan a sáskák szedik, úgy ugranak rá, ahogy a szöcskék ugranak. |
| 5 | Fenséges az ÚR, magasságban lakik. Betölti a Siont törvénnyel és igazsággal. |
| 6 | Nyugodt lesz az életed, bölcsesség és tudomány teszi szabaddá és gazdaggá; az ÚR félelme lesz a kincse. |
| 7 | A küldöttek ott kint kiáltoznak, a békekövetek keservesen sírnak. |
| 8 | Puszták az országutak, nem járnak az ösvényeken. A pusztító megszegte a szövetséget, megvetette a városokat, semmibe vette az embereket. |
| 9 | Gyászol, elalél a föld, hervadozik, megsárgul a Libánon, olyan lett a Sárón, mint a pusztaság, lehull a Básán és a Karmel lombja. |
| 10 | De most fölkelek, mondja az ÚR, most fölmagasodom és fölemelkedem! |
| 11 | Szalmával vagytok terhesek, polyvát szültök, lihegésetek tűz, megemészt benneteket! |
| 12 | A népek égetett mésszé lesznek, és mint a kivágott gaz, tűzben égnek el. |
| 13 | Halljátok meg, távol lakók, hogy mit cselekedtem, és ti közel lévők, ismerjétek meg hatalmamat! |
| 14 | Megrettentek a Sionon a vétkesek, reszketés vett erőt az elvetemülteken: Ki tartózkodhat közülünk perzselő tűz mellett, ki tartózkodhat közülünk örökös izzás mellett? |
| 15 | Aki igazságosan él, és őszintén beszél, megveti a zsarolt nyereséget, nem fogad el megvesztegetést, hanem elhárítja a kezével, bedugja a fülét, hallani sem akar vérontásról, befogja a szemét, látni sem akar gonoszságot. |
| 16 | Az ilyen ember magas helyen lakik, sziklaerőd a fellegvára. Kenyerét megkapja, vize állandóan van. |
| 17 | Saját szemeddel nézheted a király szépségét, láthatod tágas országodat. |
| 18 | Eszedbe jutnak a rémségek: hol van már az összeíró, hol az adószedő, hol a tornyok összeírója? |
| 19 | Nem látod többé a galád népet, a homályos, érthetetlen beszédű népet, amelynek dadogó nyelvét nem lehet érteni. |
| 20 | Nézd a Siont, ünnepeink városát! Szemeid meglátják Jeruzsálemet, a nyugalom hajlékát, olyan sátrat, amelyet nem bontanak le, cövekeit nem húzzák ki soha, egy kötele sem szakad el. |
| 21 | Mert dicsőséges lesz ott az ÚR, folyók lesznek azon a helyen, messze elágazó folyamok, amelyeken nem járnak gályák, és nem kelnek át büszke hajók. |
| 22 | Mert az ÚR a mi bíránk, az ÚR a törvényadónk, az ÚR a királyunk, ő segít meg bennünket. |
| 23 | Meglazulnak a kötelek, nem tartják az árbocrudat, nem feszítik a vitorlát. Tömérdek zsákmányon osztoznak majd, még a sánták is bőséges zsákmányhoz jutnak. |
| 24 | Nem mondja többé Sion lakója, hogy beteg, az ott lakó nép bűnbocsánatot nyer. |
