| 1 | Jézus ezután elment a Galileai-tengernek, a Tiberiás tavának túlsó partjára. |
| 2 | Nagy sokaság követte őt, mert látták azokat a jeleket, amelyeket a betegeken tett. |
| 3 | Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült a tanítványaival együtt. |
| 4 | Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. |
| 5 | Amikor Jézus körültekintett és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: "Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?" |
| 6 | Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni. |
| 7 | Fülöp így válaszolt neki: "Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset." |
| 8 | Egyik tanítványa, András, a Simon Péter testvére így szólt hozzá: |
| 9 | "Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?" |
| 10 | Jézus ezt mondta: "Ültessétek le az embereket." Nagy fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. |
| 11 | Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. |
| 12 | Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: "Szedjétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi ne menjen kárba." |
| 13 | Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek feleslegesek voltak azoknak, akik ettek. |
| 14 | Az emberek látva a jelt, amelyet tett, ezt mondták: "Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba." |
| 15 | Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában. |
| 16 | Estefelé lementek tanítványai a tengerhez, |
| 17 | hajóra szálltak, és átmentek a tenger túlsó partjára, Kapernaumba. Sötét volt már, és még mindig nem ment oda hozzájuk Jézus; |
| 18 | a tenger pedig háborgott, mert nagy szél fújt. |
| 19 | Közben eljutottak mintegy huszonöt vagy harminc futamnyira, amikor meglátták, hogy Jézus a tengeren jár, és közeledik a hajóhoz. Megrémültek, |
| 20 | de Jézus megszólalt: "Én vagyok, ne féljetek!" |
| 21 | Ekkor fel akarták venni a hajóra, de a hajó egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak. |
| 22 | Másnap a tenger túlsó partján maradt sokaság megállapította, hogy ott nem volt más hajó, csak egy, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival együtt abba a hajóba, hanem csupán a tanítványai mentek el. |
| 23 | Ellenben Tiberiásból jöttek hajók, annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr. |
| 24 | Amikor tehát látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a hajókba, elmentek Kapernaumba, és keresték Jézust. |
| 25 | Amikor megtalálták a tenger túlsó partján, megkérdezték tőle: "Mester, mikor jöttél ide?" |
| 26 | Jézus ezt válaszolta nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. |
| 27 | Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Isten." |
| 28 | Ekkor megkérdezték tőle: "Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?" |
| 29 | Jézus ezt felelte nekik: "Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött." |
| 30 | Erre megkérdezték: "És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mit cselekszel? |
| 31 | Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni." |
| 32 | Jézus pedig így válaszolt nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. |
| 33 | Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak." |
| 34 | Erre ezt mondták neki: "Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!" |
| 35 | Jézus azt mondta nekik: "Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. |
| 36 | De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek. |
| 37 | Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; |
| 38 | mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. |
| 39 | Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. |
| 40 | Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon." |
| 41 | A zsidók ekkor zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: "Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállott le" - |
| 42 | és azt kérdezték: "Nem Jézus ez, a József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Akkor hogyan mondhatja: A mennyből szálltam le?" |
| 43 | Jézus így válaszolt nekik: "Ne zúgolódjatok egymás között! |
| 44 | Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom az utolsó napon. |
| 45 | Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Aki az Atyától hallott és tanult, az mind énhozzám jön. |
| 46 | Nem mintha bárki látta volna az Atyát: csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. |
| 47 | Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz, annak örök élete van. |
| 48 | Én vagyok az élet kenyere. |
| 49 | Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. |
| 50 | De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon: |
| 51 | Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem." |
| 52 | A zsidók erre vitatkozni kezdtek egymással, és ezt kérdezték: "Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?" |
| 53 | Jézus így szólt hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom néktek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. |
| 54 | Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. |
| 55 | Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. |
| 56 | Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne. |
| 57 | Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam. |
| 58 | Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké." |
| 59 | Ezeket a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított. |
| 60 | Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: "Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?" |
| 61 | Mivel pedig Jézus magától is tudta, hogy ezért zúgolódnak tanítványai, így szólt hozzájuk: "Ez megbotránkoztat titeket? |
| 62 | Hát ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt? |
| 63 | A lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet. |
| 64 | De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek." Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni őt. |
| 65 | És így folytatta: "Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya." |
| 66 | Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé. |
| 67 | Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: "Vajon ti is el akartok menni?" |
| 68 | Simon Péter így felelt: "Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. |
| 69 | És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje." |
| 70 | Jézus így válaszolt nekik: "Nem én választottalak-e ki titeket, a tizenkettőt? Egy közületek mégis ördög." |
| 71 | Júdás Iskáriótesre, Simon fiára mondta ezt, mert ez akarta őt elárulni, pedig egy volt a tizenkettő közül. |
