| 1 | Lelkemből megutáltam életemet. Szabadjára engedem panaszomat. Hadd beszéljek keserű lélekkel! |
| 2 | Azt mondom Istennek: Ne tarts bűnösnek! Add tudtomra, miért perelsz velem? |
| 3 | Jó neked az, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezed munkáját, a bűnösök tanácsának pedig kedvezel? |
| 4 | Vajon testi szemeid vannak neked, és úgy látsz, ahogyan az ember lát? |
| 5 | Olyanok napjaid, mint a halandóé? Olyanok éveid, mint az emberé? |
| 6 | Hiszen kutatod bűnömet, és keresed vétkemet, |
| 7 | pedig tudod, hogy nem vagyok bűnös, de senki sem ment meg kezedből! |
| 8 | Kezed formált és alkotott engem, azután elfordulsz, és el akarsz pusztítani? |
| 9 | Emlékezz csak: úgy formáltál, mint egy agyagedényt, mégis újra porrá tennél? |
| 10 | Nem úgy öntöttél-e, mint a tejet, és nem úgy oltottál-e, mint a sajtot? |
| 11 | Bőrbe és húsba öltöztettél, csontokkal és inakkal szőttél át. |
| 12 | Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet. |
| 13 | Mégis ezeket rejtegetted szívedben, tudom, ez volt a szándékod: |
| 14 | Ha vétkezem, te számon tartod, bűnöm alól nem mentesz föl engem. |
| 15 | Ha bűnös vagyok, jaj nekem! Ha igaz vagyok, akkor sem emelhetem föl fejem. Elégeld meg gyalázatomat, lásd meg nyomorúságomat! |
| 16 | Hiszen ha gőgös lennék, oroszlánként rontanál rám, és ellenem fordítanád csodálatos hatalmadat. |
| 17 | Új tanúkat állítanál ellenem, szaporítanád az engem érő bosszúságot, sorozatosan támadnának ellenem. |
| 18 | Miért is hoztál ki anyám méhéből? Bár kimúltam volna, és szem ne látott volna! |
| 19 | Olyan lennék, mint aki nem is volt, akit az anyaméhből vittek a sírba! |
| 20 | Úgyis rövid az időm! Ha megszűnnék a baj, és elmaradna tőlem, egy kissé felvidulnék, |
| 21 | mielőtt odamegyek, ahonnan nem térhetek vissza: a sötétség és a halál árnyékának országába, |
| 22 | a vaksötét országba, a halál árnyékának sötétségébe, ahol nincs rend, és a fény is olyan, mint a sötétség. |
